Müpa Magazin+ / Ráadásul
Laszlo_Attila_c_Sztraka_Ferenc.jpg

© Sztraka Ferenc

„Az igazán jó muzsikusok tüzet tudnak gyújtani”

Interjú László Attilával

2026. 01. 14. Seres Gerda

Január végén egyetlen koncert erejéig összeáll a Jazz Showcase Big Band. Az estén az elmúlt 19 év tehetséges felfedezettjei és jelenlegi zsűritagjai is szólistaszerephez jutnak. A projekt művészeti vezetőjével, László Attila jazzgitáros-zeneszerzővel őszinteségről, átjárhatóságról és a mesterséges intelligencia által generált liftzenékről is beszélgettünk.

38 éve tanít a Zeneakadémia Jazz Tanszékén, és ezalatt több mint 500 tanítványa volt. Érhetik még meglepetések?

Természetesen. Ami különösen érdekes számomra, az az, ahogyan valaki hozzányúl egy zenei feladathoz – abban gyakran benne van a teljes előélete. A tanításban pedig igazán jó érzés, hogy az ember a kreatív ritmikus zenét kedvelő – és azt magas szinten művelő –egyetemistákkal tölti az idejét, gyakran közös zenéléssel. Nemrég éppen a Jazz Tanszék 60. születésnapját ünneplő koncerten játszottunk az egykori növendékekből összeállt Senior Big Banddel. Fantasztikus este volt.

Mindig érdekelt, miként lehet a zenésztársakkal való diskurzus iránti nyitottságot, vagyis az improvizációt megtanulni, illetve megtanítani.

Annak idején Wayne Shorter – aki az egyik legnagyobb jazzimprovizatőr és szaxofonos volt – azt mondta az improvizációval kapcsolatos felvetésre: hogyan is lehetne gyakorolni a jövőt? Ebben természetesen van egy kis vicces felhang. Valójában azt a fajta készenlétet lehet gyakorolni, amivel a zenészek valós időben reagálnak egymás zenei megnyilvánulásaira. A nyitottságon és figyelmen túl komoly tudásra van szükség ahhoz, hogy a muzsikusnak eszébe jusson valami, és ne kelljen ott botorkálnia a hangok között. A jazz egy rendkívül fontos jellegzetessége, amely talán még a klasszikus zenétől is megkülönbözteti, hogy itt lehetőség van valós idejű zenei reagálásra. Amire ügyelni kell – és ebben is számos változat létezik –, az a fix és a szabad részek dramaturgiája.



Amikor korábban azt mondta, hogy a jazzben az őszinteség a legfontosabb, akkor mire gondolt?

Örülök, hogy rábukkant erre a régi interjúra, amelyben arra kértek, egyetlen szóban foglaljam össze, mi a jazz. Törtem a fejemet, és a sok lehetőség közül ez jutott eszembe. Azért örülök, hogy előkerült, mert ma is így gondolom. A jazz olyan megnyilvánulási forma, ahol nem a külsőségek, a manír vagy egyéb szempontok a legfontosabbak, hanem a zenészek között zajló közvetlen, spontán megnyilvánulások. Igazán jó koncerteken, igazán jó partnerekkel erre lehetőség van. Szerencsére sokszor voltam részese ilyen alkalmaknak, és a legszebb pillanatok közé tartozik, amikor szinte gyermeki nyitottsággal fordulunk egymás felé, aztán pedig közösen létrehozunk valami őszinte, érvényes dolgot.

Ezt a figyelmet, lelkesedést fenn lehet tartani több mint 50 éven át? Nincs olyan este, amikor az ember azt mondja, hogy ma rutinból játszom?

Nem tanácsos. Egyébként az igazán jó muzsikusok rendelkeznek azzal a képességgel, hogy – bármilyen körülmények közt – tüzet tudnak gyújtani. Az inspiráló társak olyasmit hívnak elő belőle, amit a koncert előtt talán nem is sejtünk, vagy legalábbis nem vehetjük biztosra. Azért érdemes jó partnerekkel játszani és gyakorolni, hogy készen álljunk az ilyen helyzetekre.

Miért használja előszeretettel a kreatív ritmikus zene kifejezést a jazz helyett?

Mert ez egy kicsit tágasabb. Szerintem sok minden tartozik ehhez a zenei gondolkodáshoz, ami nem feltétlenül illeszthető a tradicionális jazz, a free jazz vagy más létező kategóriába. Elég megnézni, hogy a fiatal muzsikusok mennyiféle úton indulnak el, bár talán a jazz világában sajátították el az alapvető készségeket. Van átjárhatóság a műfajok között, és ez szerintem nagyon jó.


© Déri Miklós

Január végén indul a 19. Jazz Showcase, amelyen rendszeresen részt vett zsűritagként is. Milyenek a fiatalok?

Kitartanak emellett a zene mellett. Engem mindig elkápráztat az a lelkesedés, amivel nekivágnak, és az sem tántorítja el őket, hogy nagyjából egy év alatt felmérik: ez igen kockázatos egzisztenciát biztosít.

Számot tarthat még egy fiatal együttes hasonló figyelemre, mint amikor a Kaszakő második helyezést ért el a Ki mit tud?-on?

Az más időszak volt, a fél ország a Ki mit tud?-ot nézte. Most a digitális térben kell megtalálni az érvényesülés lehetőségét. A tanítványaim művészi tehetséggel megáldott zenészek, akik a muzsikájukkal a belső világukat, gondolataikat akarják kifejezni. A tanításnál – ahogyan a zsűrizésnél is – a legnagyobb feladat felismerni, hogy kiben lakik efféle kifejezésvágy, illetve kifejezésre érdemes belső tartalom.

A digitalizációt említette. A zenében áldásos vagy átkos hatását érzi?

A digitalizáció természetes folyamat, lehet tiltakozni, de nem érdemes, a fiatalok már készségszinten használják. Talán a legújabb fejlemény az, hogy a mesterséges intelligencia bemondásra készít zenéket.

Ezt fel lehet ismerni?

Azt kell mondjam, hogy alig. Bár amikor egy jó zeneszerző darabját hallod, és elkezd a hátadon futkosni a hideg, azt az érzést az MI nem tudja. De nyomja profin. Liftzenének jó.

Ön nevelte ki a hazai big bandek tagjainak jelentős részét. Január végén – egyetlen koncert erejéig – összeáll a Jazz Showcase Big Band, amelyben az elmúlt csaknem húsz év tehetséges felfedezettjei muzsikálnak az Ön vezetésével. Számos formációban, hangzással kísérletezett a pályája során. Honnan ered a big band iránti vonzódása?

Egészen praktikus előzménye van. 1980-tól 1986-ig stúdiózenészként dolgoztam a rádióban. Mindennap gitároztam, ám a kezemmel adódott némi probléma, így abba kellett hagynom. Akkor ment nyugdíjba Deák Tamás, aki a Jazz Tanszék big bandjét vezette, és valaki beajánlott engem az igazgatónak, Gonda Jánosnak. Nagyon megörültem a lehetőségnek, mert ez egyrészt éppen az a közösségi zenélés, amit szeretek, másrészt pedig a jazz miatt önazonos. Az első félév végén volt egy zenekari bemutató – nagyszerű muzsikusokkal: talán ebben a szériában játszott Oláh Kálmán, Fekete-Kovács Kornél –, és amikor vége lett, Kovács Gyula jazzdobos átkiabált Gondának: „Evvel a zsokéval jól fut a ló!” Ez komoly lökést adott, hogy érdemes csinálni, és a lendület azóta is tart. A Jazz Showcase Big Band koncertjén nemcsak egykori felfedezettek, hanem zsűritagok is játszanak, az este pedig egyfajta hidat képez majd a különböző generációk és stílusok között.


magazine.article_recommendations
General contact information
What would you like to ask about?
Müpa+ membership programme

Join the free membership programme of Müpa Budapest

Getting here

Müpa Budapest can be accessed by car from Soroksári út, Könyves Kálmán körút and Rákóczi Bridge.

Using public transport by the trams 1, 2, 24, by the busses 54 and 15 and by the HÉV - suburban railway H7.

Opening hours, events

1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. | +36 1 555 3000 Opening hours | Map

Parking

Müpa Budapest provides complementary parking for visitors with paid tickets to any of our public performances on the day of the performance. Free parking in this case is available for a single entry and lasts until Müpa Budapest closes.

Questions about parking | info@mupa.hu

Venue hire

Public cultural events • Coordinationtereminfo@mupa.hu

Private hires uzletirendezveny@mupa.hu

Newsletter
Register and subscribe to the newsletter of Müpa Budapest to be the first to hear about our programs! Register