Aki rácsodálkozik és rácsodálkoztat a Zenére

Az idén hetvenéves Borbély Mihály a kortárs zene egyik legsokoldalúbb multiinstrumentalistája, évtizedek óta alapvetés és viszonyítási pont. Gazdag zenei világában ugyanolyan fontos a jazz, mint a Kárpát-medence térségét meghatározó autentikus népi elemek, de a kortárs klasszikusok is jelentős szerepet játszanak benne. A Mikor a delta a forrásra gondol című estje nem antológia, ám nem is csupán (szűk) keresztmetszet, inkább egyfajta pillanatfelvétel, amelyben – mint minden jó kompozícióban – tetten érhető lesz mindaz, ami Borbély szinte listázhatatlanul gazdag művészi pályáján értékteremtő és egyben értékmérő.

Pályafutása során Borbély Mihály mindig arra törekedett, hogy megmutassa a hangfolyamok útját azok forrása és deltavidéke között. A Borbély Műhelyt, a Quartet B-t, a Balkán Jazz Projectet, a Borbély–Dresch Quartetet, a Polygon Triót és Binder Károllyal közös duóját mind hasonló ihlető erők mozgatták. Amikor Borbély hangszert vesz a kezébe, ahogy ő mondja, keresi azokat a „közös felhangokat”, amelyek a muzsikustársak és közte jól rezonálnak. Ő az, aki ugyanúgy feltűnhet autentikus népzenei, jazz- vagy kortárs zenei produkciók szólistájaként is, kompozícióit pedig jeles kamaraegyüttesek és szimfonikus zenekarok szólaltatják meg.

A Vujicsics 50. születésnapján © Csibi Szilvia, Müpa

A Vujicsics Együttes egyik alapítójaként a zenekarral együtt ő is megkapta a Kossuth-díjat, de a Liszt-díjtól a Lovagkereszten át sok egyéb elismeréssel is kitüntetett szerző számtalan formációban, kollaborációban és műsorban szerepelt alkotóként. Mindemellett a közönség szeretetét is ugyanúgy élvezi, nem véletlen, hogy a szaklapok közönségszavazásain is évtizedek óta ott találjuk a nevét. Muzsikált együtt Branford Marsalisszal, Szakcsi Lakatos Bélával, Trilok Gurtuval, Charles Lloyddal, a Sebő Együttessel és Eötvös Péterrel, illetve a Nemzeti Filharmonikusokkal is. A legendás Cseh Tamás lemezén éppúgy közreműködött, mint a népzenész Herczku Ági felvételein, de a populáris Emil Rulez is meghívta stúdiózni, és a szintén legendás Tolcsvay László sem tudta Borbély játéka nélkül elképzelni az albumát. A Borbély–Dresch Quartetről vagy a Batyu–Borbély–Lőrinszky Trióról pedig akár külön cikk is szólhatna. Jazz, népzene és klasszikus zene hármasa, és benne elismert zeneszerzők, előadók: Borbély Mihály mindenkivel megtalálja a közös hangot, és mindegyik műfajban otthon érzi magát. Jelenleg is öt különböző formációban lép fel, miközben személyes honlapján szerényen csak ennyit ír a neve mellé: „szaxofon, fúvós hangszerek”.

A Müpa 20 éves születésnapi hétvégéjén a Random Trip vendégeként lépett színpadra © Csibi Szilvia, Müpa

Zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Zeneakadémián folytatta klasszikus klarinét, illetve jazzszaxofon szakon. Fiatalon lett (nép)zenekutató és zeneszerző-előadó, felvételeinek, albumainak felsorolása pedig önmagában is kitöltene jó pár oldalt. Az utóbbi néhány év termései közé tartozik a Grenadilla (2019), amely a klarinét és a tárogató alapanyagát adó fáról kapta a címét, az irodalmi utalásokkal teli Miracles of the Night (2022), illetve a Binder Trió lemeze, a Csend a hegyeken túl (2023). A muzsikával telt évtizedekben ő maga is akként alkotott, ahogy az általa tisztelt zenész elődök: elengedhetetlen számára a szenvedélyesség, a személyesség és a komoly szellemi teljesítmény. „A tanításban és egy-egy koncerten a klasszikus zene volt a fókuszban, közben az életem fősodrába akkor már a népzene került a Vujicsics Együttessel és más zenekarokkal, a harmadik ága pedig a jazz lett. Egyszer csak azt éreztem, hogy mindez kerek egész lett – egy nagy gömb itt belül, valahol a szívem táján. Olyan egységes kis világ, ami lehet jó vagy rossz, de hogy az enyém, az nem kétséges. Ez vált aztán személyes vallomásommá, ez a fajta zene, ahol mindez együtt jelenik meg, s később ez lett külföldi sikereim záloga is” – mondta egy korábbi interjúban.

A siker, ahogy azt a már sorolt díjak, elismerések mutatják, szerencsére nem kerülte el. Őt mégsem ez motiválta. Számára a zenélés hivatást, „elhívást” jelent, amelynek elfogadása életre szóló feladatot és felelősséget ró a muzsikusra. „Az egyik legfontosabb küldetésemnek tartom, s ma is érzem a felelősséget, ami egyébként a művészi munkára is vonatkozik: az »adatik« tálentumaival egyszer el kell számolnom. Ha csak a saját céljaimra használtam fel, mi értelme volt az életemnek?” – tette fel a költői kérdést válasz gyanánt egy vele készült interjúban. „Hogy »kivirágoztam«-e, nem tudom, de valami fiatalos lelkület és kíváncsiság, a végső igazságok keresése és zenébe foglalásának vágya szüntelen munkára serkent” – vallja, és hozzáteszi még: a Teremtő által rábízott tálentumokkal szeretne jól gazdálkodni, amit csak lehet, továbbadni, ez vezérli pedagógiai tevékenységét is.

A Jazz Showcase zsűritagjaként évek óta közelről követi a műfaj feltörekvő tehetségeinek útját © Csibi Szilvia, Müpa

Mert a koncertezés és a lemezfelvételek mellett Borbély életének és zenefilozófiájának fontos eleme a tanítás is. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének tanáraként és rangos kurzusok oktatójaként ezt meg is éli: Lyonban vagy Birminghamben éppoly otthonosan mozog a konzervatóriumban, mint a londoni Royal Academy of Music katedráján. Nála a tanítás elsősorban etikai kérdés: akinek adatott hozzá tehetsége, annak gazdálkodnia kell vele, és a tudását tovább kell adnia. „Nekem is sok olyan megszállott tanárom volt, akiről tudtam, hogy szórja a gyöngyöket, akár egy szegényes, egerek által is látogatott pomázi iskolateremben, akár egy szépen hangszigetelt egyetemi előadóban” – meséli egy másik interjúban. Minden napon, minden órán, minden percben másként közelíti meg a tanítandó zenei feladatokat, bevált módszerei mellett állandóan keresi az új megoldásokat, és figyeli, melyik növendéknél mi működik a legjobban. „Még ma is gyermekként csodálkozom rá a Zenére, s azt szeretném, ha a tanítványaim és a zenekaraim is ugyanezzel a csodálkozással tudnának nekiállni a legkeményebb munkának is, hiszen enélkül nem születik meg az a csoda, amit csak ők hozhatnak létre.”