Kritikák
Zsigeri élményeim a Valhallában
„Negyedik alkalommal láttam a Ringet a Müpában, első ízben angol felirattal, amiért hálás vagyok. A sok-sok órányi előadás – annak megannyi részletét és árnyalatát újból megtapasztalva – ezúttal egy 21. századi példabeszédnek érződött, amelyből két téma különösen megragadta a figyelmemet.
Az első a félelem, illetve az, ahogy bizonyos szereplők viselkedési mintázatának része a félelem. Siegfried egyáltalán nem érez félelmet, de túlélése érdekében meg kell tanulnia azt. Másokat azonban főként az attól való félelem motivál, hogy elveszítik a státuszt és hatalmat, amelyre a Rajnában lelt ércből készített aranygyűrű és sisak birtokosaként tettek szert.
A második téma »felvilágosult útmutató« az emberi léthez, egy feltehetően ősibb megközelítése annak, hogyan értelmezzük a modern korban a férfi és női szerepeket. Wagner ezt egyértelmű példákkal támasztja alá, amelyek alapvető ellentétben állnak a 19. század hagyományos, előre kódolt nemiszerep-felfogásával. A Ring férfikarakterei harcolnak, zaklatják és elárulják egymást, démoni mintázatokat követve gyilkolnak és idéznek elő káoszt. A női szereplők tandemet alkotva támogatják egymást és evilági függetlenségük őszinte párbeszéden alapul, amelyeket apáikkal, testvéreikkel, szeretőikkel és házastársaikkal folytatnak. Erda a bölcsesség hangján beszél Wotanhoz, gyengéden megpiszkálva annak kérkedő, törékeny hiúságát. »Hogyan tudná egy [olyan] isten [mint én] felfogni a hatalmát?« – kérdi Wotan, s Erda így felel: »Nem az vagy, akinek mondod magad.«”
Alexandra Ivanoff, papageno.hu
Megtekintett előadás: A Nibelung gyűrűje, 2022. június 9–12.
Bayreuthi szereposztás Budapesten: egy tökéletes Nibelung gyűrűje
„A díszlet mozgásteret hagy az énekeseknek, akik ennek köszönhetően legjobb formájukat hozhatják. A Budapesti Wagner-napok más Wagner-fesztiválokkal összevetve fesztelenebb hangulatú, ám az előadások dramaturgiailag megalapozottak: a fő téma maga az örökérvényű mítosz, nem a mindennapi események, melyek aktualitása gyorsan elvész. Fischer Ádám, a fesztivál Bayreuthban edződött művészeti vezetője olyan hangzást alakított ki, amelyet csak a Müpa koncerttermének egyedi és különleges akusztikája tesz lehetővé. Az énekesek hangja a pódium bármely pontjáról közvetlennek hat; az áttetsző zenei szövet, annak gazdag utózengése és felhangspektruma lélegzetelállító hatást kelt.
[…]
A Müpa akusztikája a Bayreuthban megtapasztalható »mágikus mélységek« ellentéte. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának játéka áttetsző, gyönyörű és gazdag hangzással ragyog. Fischer hangszeres pompát és varázslatot teremt, hiszen a legjobbat akarja adni az énekesek számára – és nem csupán az olyan szenvedélyes hangorgánumoknak, mint Catherine Foster, aki a Siegfriedet követően Az istenek alkonyában is beugrott Brünnhilde szerepében Iréne Theorin helyére, és joggal érdemelte ki a nézőteret szinte lángra lobbantó üdvrivalgást.
A fiatalos és drámai szerepek énekesei átgondolt, egyúttal meglepő választások: ilyen volt Karine Babajanyan lenyűgöző bemutatkozása Sieglindeként, illetve Pasztircsák Polina Gutrune és Horti Lilla Freia szerepében. A könnyedebb Wagner-szerepek esetében Fischer egyértelműen az olasz típusú hangokat részesíti előnyben, ami kiválóan működik olyan magával ragadó egyéniségek esetében, mint Christian Franz (Loge) és Albert Dohmen (Hagen). A mélyebb hangfekvésekben Szemerédy Károly (Gunther), valamint Sorin Coliban (Hunding és Fasolt) alakított lenyűgözően, Daniel Brenna produkciója Siegmundként pedig dallamosan fajsúlyos volt.
A fellelkesült budapesti közönség elsöprő tapsvihara csak a Fischer Ádám dirigálta zene dinamikáját – a Gyászzenében és A walkür 2. felvonásában – nem szárnyalta túl. Ez az este [A walkür] volt a leglenyűgözőbb a négy közül: hogyan képes egy fortissimo mennydörgés ennyire dallamosan fényleni, hogyan képesek az énekesek (Siegfried , Wotan és Brünnhilde) a hosszú, kihívást jelentő részeikben határokat nem ismerően megszólalni? Semmiben sem szenvedtünk hiányt, hallhattuk a zenekar feletti karzaton elhelyezett hat hárfát is, amelyek hangja bearanyozta A Rajna kincse fináléját.
Roland H. Dippel, Neue Musikzeitung
Megtekintett előadás: A Nibelung gyűrűje, 2022. június 9–12.
A bayreuthi Ring diadala a Dunánál
„A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara – azok a gyönyörű fafúvósok és rezek! – élén álló Fischer Ádám mindig jelen van, minden pillanatot a kezében tart. Kifinomult Ring-koncepciójában a partitúra legmélyebb rétegeit kutatva fedezi fel a mű elsődleges, legrejtettebb jelentését. A zene elritkul a feszültséggel teli jelenetekben, majd letaglózó tetőpontokban csúcsosodik ki, a hangzást így leheletfinom rubatókkal, élénk ritmikával és meghittséggel teli, kifogyhatatlan dinamikai gazdagság jellemzi.
Szónokiasságnak és önelégültségnek semmi nyoma Fischer interpretációjában, narratívája a Ring világát felépítő részletekre fókuszál. Az elégikus akkordra épülő utolsó felvonás, amelynek hangvételét áthatja a megbánás és a remény, makulátlan szépségű.”
Alessandro Cammarano, Le Salon Musical
Megtekintett előadás: A Nibelung gyűrűje, 2022. június 9–12.
