„A reménység öröme szállotta meg az embereket, s kisöpörte szívükből az esztendő gondjait. Csak éneket termett a száj vagy jó szót. A vérből sem hullott indulat azon az este, hanem megnyugodva csörgedezett a vér, akár Betlehemben a patak, minek a vizéből szelíden ittak a csordapásztorok gazdátlan juhai.” (Tamási Áron)
A karácsonytól vízkeresztig tartó újesztendei ünnepkör népszokásai, játékos varázslatai mind hosszú életet, friss egészséget kívánnak – embernek, jószágnak. Lenyűgöző, ember az Úristentől hányféleképp tud kérni! Könyörögve, sírva, játszva-pajtáskodva, alakoskodva is. A hagyományos faluközösségek is a Teremtőhöz bő termésért, a betegségek távoltartásáért ezer leleménnyel fordultak. Ezeknek nagy része évszázadokig – tiltás alatt is – virágzott. Sokszor éppen ez a tiltás és a vele járó rejtőzés tette akaratlanul is költőivé őket. Tán még a rejtőzésnél is jobban az ártó szellemekkel, a rontásokkal, ördöggel vívott harc, melyben a bukott angyal harcmodorát felvéve a szavaknak burkolt értelmet kellett adni.
Csíkcsicsóban a karácsonyi ünnepkör egyik jeles állomásánál, az aprószentek megünneplésénél a csodálatos bajelhárító vesszőt csípős tormának, a csapkodni alkalmas felületet disznófejnek hívják. Ahogy húson a torma csak javítani tud, úgy a vesszőzés is az emberen. Rejtőzködés, lelemény, tréfa és szépség szaladnak itt össze. Műsorunkban a magyar táncok dalok, zenék ilyen játékok keretében jelennek meg. A dal és a tánc ezen az estén maga is jókívánság, varázslat részévé válik. Példánk a betlehemes játékok egyik pásztora, aki a Megváltónak – ajándékképpen – egy szép táncot jár el. Újesztendei műsorunk jelképes szereplői a gyermekek, a Fölszállott a Páva vetélkedő legjobbjai. Énekükben, táncukban megújulni tudó régi műveltségünk mutatja meg magát. (Berecz András)

A Hagyományok Háza és az MTVA közös produkciója.

Rendező: Hagyományok Háza, MTVA