A marokkói gnawa szertartások transzzenéje bár teljesen egyedülálló keveréke az arab és az afrikai hatásoknak, és csak az ebben a stílusban használt hangszereken játsszák, még napjainkban sem ismert széles körben. Pedig nemcsak azonnal felismerhetően különleges, magával ragadó hangzás és ritmika jellemzi, hanem az 1960-as évektől kezdve több hullámban gyakorolt nagy hatást olyan előadókra, mint például a Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Brian Jones, Ornette Coleman vagy épp Floating Points. Az 1978-as születésű énekes-zenész-zeneszerző-táncos, Hicham Bilali gyermekkora óta a gnawa zene vonzásában él, tizennyolc éves korában a műfaj egyik nagymestere, Hamid Dkaki adta át neki a kultúra ősi tudását, majd más neves muzsikusoktól is tanult. Marokkói évei után előbb Franciaországban csatlakozott a Voomagnet együtteshez 1999-ben, majd 2007-ben Belgiumban telepedett le, ahol megalapította Black Koyo nevű zenekarát. A Tariqa és a Black Koyo 2019-ben találkozott egy fesztiválon, és már ott megszületett bennük az együttműködés ötlete, hiszen nagymértékben egyezik repertoárjuk. Végül egy magyarországi fesztiválon adtak először közös koncertet, vagyis ezúttal már teljesen egymásra hangolódva játsszák a tradicionális gnawa dalokat. A Chalaban zenekarból is ismert marokkói Saïd Tichiti volt az első, aki a gnawa zenét bemutatta és szélesebb körben ismertté tette Magyarországon – ő Európa-szerte a műfaj egyik legismertebb alakja. Formációja, a Tariqa nemcsak gnawa darabokat, hanem marokkói arab makámokat, gyimesi és magyar népzenét, valamint afro-jazzt is játszik – saját, izgalmas felállására hangszerelve.

Rendező: Müpa