Az After Crying huszonnyolc éve, tizenegy albuma, számtalan hazai és külföldi koncertje bizonyítja, hogy – akár korszerű, akár kortalan eszközökkel – megteremthető olyan világ, amelyben kiderül: a „komoly” és a „könnyű” mint zenei kategóriák nem kizárólagosak. Az akusztikus kamarazene, a modern rock- és popzene, a szimfonikus hangszerelés, a klasszikus és mai formák eszköztárából alkotói szabadsággal és tehetséggel lehet sokszínű, mégis egységes képet alkotni, következetes világképet közvetíteni. A zenekar a kezdetektől fogva tudatosan alakította ki értékrendjét, melyben az európai zenekultúra legnagyobbjait és kevésbé ismert „kismestereit” egyaránt példaképnek tekinti. Az After Crying alkotói olyan – sokak számára érthető, a mai zenei köznyelv elemeit használó – művek létrehozására törekednek, melyek fontos témákról mély tartalmat közvetítenek, magas művészi igénnyel. Egyfajta „korszerű komolyzene” ez, amely egyszerre szól saját kora közönségének és az eljövendő koroknak.
Az After Crying együttes már 1997-ben klasszikus nagyzenekart szólaltatott meg lemezein saját szerzeményeiben, első szimfonikus koncertjét pedig 2000-ben adta, Caracasban. Az azóta nagy sikerrel megvalósuló szimfonikus koncertek sora az alkotóműhely klasszikus fogantatású törekvéseit teljesíti be, miközben a 2004-ben elnyert könnyűzenei eMeRTon díj („Az év zenekara”) bizonyítja, hogy választott kommunikációs formáját, a mai zenei köznyelvet is magas szinten beszéli a zenekar. Ezúttal új darabokkal és régebbi, már jó ideje nem játszott szerzemények különleges átirataival olyan koncertre készülnek, amely az After Crying huszonnyolc éves munkásságát foglalja össze.

Rendező: Müpa