A tizenhatodik alkalommal megrendezésre kerülő Kortárs Néptánc antológia a néptáncművészet új, rendhagyó törekvéseit, irányzatait reprezentáló művekkel jelentkezik. A kortárs tánc és a néptánc nem ellentétes és nem egymást kizáró fogalmak. A kortárs néptáncot mint szókapcsolatot 1995-ben, első antológiánk bemutatása idején találtuk ki és alkalmaztuk először, de maga a tartalom, mondhatni, a „műfaj” jóval korábban megszületett. A hetvenes évekre kell visszaemlékeznünk, amikor az akkori ifjú koreográfusi nemzedék legjobbjai új utakat keresve a néptáncot az önkifejezés eszközének tekintették. Szakítani akartak a néptánc mojszejevista felfogásával, és az örökké vidám, gondtalanságot vagy álkonfliktusokat sulykoló koreográfiák helyett, a társadalmi hangulatnak megfelelően drámai hangvételű, sötét tónusú, a kor problémáival foglalkozó művekkel jelentkeztek. A nagy elődök - Novák Ferenc, Kricskovics Antal és Szigeti Károly - mellett külön is meg kell említeni Györgyfalvay Katalint, a kortárs néptánc legkiemelkedőbb alakját, akinek alkotásai meghatározóak voltak e különös műfaj kialakulásában.
1995-ben, az első műsorban és az azt követő antológiákban a koreográfiák többsége felújítás volt, a '70-es és '80-as évek néptáncművészetének klasszikus „kortárs” darabjai kerültek színpadra. Ez a szerkesztési koncepció kényszer is volt, mert ebben az időszakban szinte kizárólagossá vált a „folklórtánc” vonal, és csak ritkán születtek újító szellemű, útkeresésre vállalkozó koreográfiák. A fórum egyik legjelentősebb eredményének mondható, hogy néhány év elteltével érezhetően nőtt az új „kortárs” koreográfiák aránya, és az elmúlt években - így az idei bemutatón is - csak új darabokat láthat a közönség. (Diószegi László)

Rendező: Nemzeti Táncszínház