Bizet Carmen című operája már témája miatt is rendhagyónak számított a maga korában. Az addigi művek cselekménye hadvezérekről, királyokról, megbecsült személyiségekről szólt. Carmen azonban egy dohánygyári, cigány munkásnő, hétköznapi ember,. Annak ellenére, hogy a szerző francia, az opera a spanyol hangulatot, szenvedélyt tükrözi. A dohánygyári munkáslányok mellett Don José tizedes a másik főszereplő, aki, miután megszökik a börtönből, korábbi szerelmét, beteg édesanyját és állását elhagyva csatlakozik a vándorcigányokhoz. Nem hiányozhat a történetből a megnyerő külsejű torreádor sem: Escamillo, a nők bálványa, akiért Carmen elhagyja Don Josét, s így a végkifejletben érthető a féltékeny férfi tragikus tette [vajon a szerző miért nevezi a gyilkosságot „gyilkossági kísérletnek”?]. Miközben az arénában zajlik Escamillo viadala, Carmen és Don José kívül egymással viaskodnak. Mikor a férfi kése halálos sebet ejt a nőn, felhangzik a jól ismert dal: „Fel, Torreádor, öld meg a bikát!”. A torreádort hősként ünneplik, Carmen holtan esik össze – a színpadi függöny legördül.
A szereplőkön kívül az autentikus helyszín atmoszférája az ibériai népzene jelenlétének is köszönhető (Habanera, Seguidilla).

Rendező: Zuglói Filharmónia Non-profit Kft.