Giuseppe Verdit 1868-tól, Rossini halálától foglalkoztatta egy halotti mise komponálásának terve. Eleinte olyan nagyszabású műre gondolt, amelynek minden tételét más-más olasz komponista írja. A terv végül nem valósult meg, Verdi azonban megkomponálta a maga részét, a Libera me tételt, s miután kiderült, hogy a Dies irae-re sem akad vállalkozó, annak vázlataiba is belefogott. Két évvel később barátja biztatására hozzálátott, hogy a többi tételt is kidolgozza. A munkának újabb lendületet adott Alessandro Manzoninak, az itáliai irodalom kiemelkedő alakjának, Verdi jó barátjának halála (1873). A zeneszerző most már kifejezetten Manzoni emlékének szánta művét, amely végül 1874. május 22-én hangozhatott el először a milánói Szent Márk-székesegyházban. Verdi legjelentősebb zenész kortársai közül egyesek rajongással beszéltek a Requiemről, szerzőjét Brahms egyenesen lángésznek nevezte. Mások - például Hans von Bülow és Richard Wagner - megkérdőjelezték a darab értékeit, vagy csak sokat sejtetően hallgattak róla.
Verdi egyik legjelentékenyebb monográfusa, Julian Budden szerint a Requiemben mutatkozik meg a zeneszerző zsenialitása a legkoncentráltabban: „Ebbe a műbe öntötte bele teljes zenei eszköztárát, amelyet az addig írt huszonhat opera komponálása során kifejlesztett, s amelyet teljes egészében kiaknázhatott anélkül, hogy figyelembe kellett volna vennie a színpadi cselekménnyel óhatatlanul együtt járó sajátos követelményeket.”
Az est karmestere Verdi zenéjének egyik legérzékenyebb tolmácsa, José Cura lesz.

Rendező: Magyar Rádió Művészeti Együttesei