Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb tehetséges ifjú muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai turnéra. Az ECHO-tagok – tizennégy ország huszonhárom hangversenyközpontja – között olyan nagynevű intézmények találhatók, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la musique – Philharmonie, a londoni Barbican Centre vagy a hamburgi Elbphilharmonie. A Rising Stars sorozat eddig olyan művészek számára kínált ugródeszkát, mint a zongorista Khatia Buniatishvili és Igor Levit, a gordonkás Harriet Krijgh és Kian Soltani, a furulyás Lucie Horsch, az Armida Quartett vagy a SIGNUM Szaxofonkvartett.

A Müpa 2010 óta az ECHO tagja, így az elmúlt években magyar delegáltjai is voltak a sorozatnak a hegedűművész Banda Ádám és Pusker Júlia, a zongoraművész Balázs János és a trombitaművész Pálfalvi Tamás személyében.

A Rising Stars eseményeinek különlegességét fokozza, hogy a legtöbb fiatal művész, illetve együttes eljátszik egy számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt meg attól a zeneszerzőtől, akit a rising star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek – a Müpa tehát magyarországi bemutatók, sőt ősbemutatók helyszíne is lesz a három nap során.

© Jörn Neumann

2025-ben a Fesztivál Színház ismét három napon át ad otthont a Rising Stars-koncerteknek, melyek során öt izgalmas produkció várja a közönséget. Horváth Áron a cimbalom sokoldalúságát mutatja be többek közt saját szerzemények és jazzdarabok segítségével, Giorgi Gigashvili romantikus és impresszionista zongorarepertoárt ötvöz elektronikus inspirációval, a torinói Trio Concept pedig Mendelssohn és Rachmaninov műveivel idézi meg az ifjúkori energiákat. A csellista Valerie Fritz a kételkedést választotta koncertje kiindulási pontjául, míg a Maat Saxophone Quartet estje a szabadság és az önkifejezés változatos lehetőségeit mutatja fel. Az idei bemutatókat olyan szerzők jegyzik, mint Charlotte Bray, Natalie Beridze, Clemens K. Thomas, Jennifer Walshe és Aleksandra Vrebalov.

A Rising Stars-programba jelölte: Festspielhaus Baden-Baden, Palau de la Música Catalana

A Trio Concept ötlete barátságból és az együttjáték öröméből született. A három fiatal muzsikus – Edoardo Grieco (hegedű), Francesco Massimino (cselló) és Lorenzo Nguyen (zongora) – a torinói konzervatóriumban találkozott, ahol nemcsak osztálytársak, hanem barátok is lettek. Egy alkalommal Edoardo meghallotta, amint Lorenzo a Super Mario Bros. dallamát játssza zongorán, és azonnal felmerült benne a gondolat: alakítsanak triót. A döntés természetesnek tűnt, hiszen tanáraik mindannyian jelentős kamaraegyüttesek tagjai voltak, így a zongorástrió otthonosságot kínált számukra.

Azóta az együttmuzsikálás a kíváncsiság és a kísérletezés jegyében formálódik. „A kamarazene számunkra komoly játék: egyszerre fegyelmezett és felszabadító, tele lelkesedéssel és közös felfedezésekkel” – fogalmazzák meg ars poeticájukat. Öt éve költöztek Bázelbe, ahol nemcsak a színpadon, hanem a mindennapokban is együtt élnek, így zenei fejlődésük szorosan összefonódik személyes történetükkel.

Nevüket Michelangelo egyik szonettje ihlette, amely Babits Mihály fordításában így kezdődik: „A legnagyobb művésznek sincs oly álma, / amit ne zárna bármely kocka márvány / önnön feleslegébe…” A Trio Concept számára ez a gondolat a zenélés lényegét fejezi ki: a darabok szépsége ott rejlik a kottában, és az előadó feladata, hogy feltárja a hallgató előtt. A „Concept” név egyben szabadságot is ad nekik, hogy kísérletezzenek, olyan műsorokat állítva össze, amelyek mögött világos gondolati ív, történet vagy tematikus szál húzódik meg.

A Trio Concept mai programjának vezérfonala a fiatalság. Nemcsak a komponisták életkorát idézi meg (azt, amelyben a művek születtek), hanem a trió saját múltját is: a darabokat ugyanis még tizenhárom-tizennégy évesen kezdték játszani, és azóta is műsorukon tartják.

A koncertet egy Rachmaninov- és egy Mendelssohn-mű keretezi. A nyitódarab Szergej Rachmaninov g-moll („Elégikus”) triója, amelyet a zeneszerző tizenkilenc évesen komponált. „Ez a korai mű egyszerre tükrözi az ifjú titán vágyát a világ meghódítására és érzékeny belső vívódásait” – tudjuk meg a Trio Concept tagjaitól. A Csajkovszkij a-moll triója által inspirált egytételes, szonátaformájú kompozícióban már ott rejlenek Rachmaninov későbbi stílusának csírái, miközben a formai megoldásokban még érződik a romantikus elődök hatása. A fiatalos hév és a lírai, elégikus hang kettőssége magával ragadja a hallgatót.

Az est Felix Mendelssohn-Bartholdy d-moll triójával (op. 49), a romantikus kamarazene egyik kimagasló alkotásával ér véget. Mendelssohn – akit kortársa, Robert Schumann „a 19. század Mozartjának” nevezett – huszonkilenc évesen írta a darabot. „Ebben a műben már nem csupán a fiatalkori lendület érződik, hanem az arányok, az egyensúly keresése is” – mondják a Trio Concept tagjai. Ferdinand Hiller tanácsára Mendelssohn átdolgozta a zongoraszólamot, amely így grandiózusabb, „romantikusabb” lett. A szonátaformájú első tétel dallamossága a komponista védjegyének is tekinthető, míg a második a zeneszerző híres Dalok szöveg nélkül sorozatának intimitását eleveníti fel. A Scherzo tündérzenéket idéző rafinált könnyedsége után szenvedélyes finálé zárja a művet.

A koncert középpontjában Clemens K. Thomas Save Pepe (Mentsük meg Pepét) című darabja áll, amely az ECHO megbízásából a Trio Concept számára készült. A magyarországi bemutatóként felcsendülő kompozíció fiatal német szerzője gyakran foglalkozik azzal, hogyan alakítja a mindennapi élet és a digitális kultúra a zenei gondolkodást. Műveiben megjelenik a nosztalgia, a popkultúra és a társadalmi reflexió.

A Save Pepe a digitális kultúra jelenségeire reflektál, arra, hogy Pepe, a béka, az internet egykori ártalmatlan mémfigurája hogyan vált a szélsőséges ideológiák szimbólumává, és miként kapcsolódik mindehhez Gigi D’Agostino klubslágere, a L’amour toujours. A darab egyszerre ironikus és komoly, játékos és elgondolkodtató – s ahogyan a trió fogalmaz: „Ez is a fiatalságról szól, csak másként: olyan kényes témákat érint, mint a kulturális kisajátítás és a művészi elemek torz, helytelen használata.”

Pepe eredetileg „chillező” békaként tűnt fel, de a szélsőjobboldali internetes szubkultúra által kisajátítva egészen más jelentéseket kapott, míg Gigi D’Agostino 1999-es slágere, a L’amour toujours sokak fiatalkorának ikonikus zenéje volt, ám 2024-ben szélsőséges jelszavak kíséretében hangzott el egy németországi partin, amitől új, baljós árnyalatot nyert. Thomas e két kulturális jelenséget állítja egymás mellé. A darabban szerepel egy BBC-természetfilmeket idéző narrátorhang, amely mesterséges intelligencia segítségével a koncert helyszínének nyelvén szólal meg – ezzel utalva Európa soknyelvűségének polifóniájára. A komponista a közönséget is bevonja, természetes hangok előállítását kérve tőlük, így a hallgatók a béka „élőhelyének” részeivé válnak.

„A kérdés számomra az – mondja Thomas –, hogy vissza lehet-e szerezni azokat a kulturális jelképeket, amelyeket kisajátítottak, eltorzítottak. Lehet-e Pepe ismét egyszerűen csak béka, és a L’amour toujours pusztán izgalmas zene?” A Trio Concept számára különösen személyes a darab, hiszen a komponista velük együtt dolgozta ki a részleteket, sőt, Mendelssohn d-moll trióját is megidézi benne, nem beszélve arról, hogy Gigi D’Agostino is Torinóból származik.

Írta: Tóth Endre