Giacinto Scelsi két darabja ugyanabban az alkotói periódusban született: az egyetlen hangban rejlő lehetőségekkel való kísérletezés időszakában. A hangfoltokkal játszó, negyedhangos csúszkálásokkal a lebegés érzetét keltő szerző a hang összes létező komponensét felhasználja, ő „a lehető legkisebb átmenetek mestere”. Elohim című darabjában egy vonósnégyes, egy hegedűduó, valamint egy két hegedűből és két csellóból álló kvartett helyezkedik el a pódium külön¬böző pontjain - utóbbiak hangzását néha elektromos erősítő egészíti ki. A Natura renovatur (Újjászületik a természet) ezzel szemben a teljes vonóskart használja, a különleges hangzásvilágot a hagyományos hangszereléshez közelítve.
Szintén egyedi hangot üt meg a „posztminimalista” Giovanni Sollima, aki nem retten meg, ha a jazz vagy akár a rock elemeit kell vegyítenie a szimfonikus zenével. A Terra con variazioni terra (föld) témáját a szerző a 2015-ös milánói világkiállításra komponálta. A variációk sora mindig az előzőt veszi alapul, így egyre távolabb jutunk a kiindulási ponttól - végül a zene teljesen megszabadul eredeti korlátaitól.
Az Inverno In-ver címben rejlő szójátékot nehéz visszaadni. Niccolò Castiglioni modern, mégis gyakran harmonikus és meseszerű, többnyire a magas regiszterekben megszólaló zenéje a tél (inverno) különböző - valóságos és inverz - arcait mutatja meg a jégvirágoktól a csenden át a halálig. Az utolsó tétel címe egy Szalézi Szent Ferencnek tulajdonított mondás: „A lárma nem tesz jót, a jó nem lármázik.”
Az estet egy „nagyszerű érzékenységű karmester”, a modern zene nagykövete, az izraeli Ilan Volkov vezényli.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar, Müpa