„Rossini nagy gondban találta a római Argentina színház impresszárióját: a szerencsétlent azzal kínozta a rendőrség, hogy valamennyi librettóját visszadobta, mert állítólag mindegyikben célzások voltak. Ha egy nép szellemes és elégedetlen: mindenben célzást lát. Egy ingerült pillanatában a római impresszárió a város kormányzójának A sevillai borbélyt ajánlotta, ezt a szerfölött tetszetős librettót, melyre annak idején Paisiello komponált muzsikát. A kormányzónak aznap semmi kedve nem volt erkölcsön és illemen rágódni, beleegyezett hát a dologba. Az engedély Rossinit kegyetlenül zavarba hozta, mert sokkal több esze van, semhogy az igazi értékkel szemben szerény ne lenne. Sietve levelet írt Nápolyba Paisiellónak. Az öreg maestro, akiben akkora adag gőg lakozott, s akit az Elisabetta sikere miatti féltékenység már-már a sírba vitt, udvariasan azt felelte: őszinte örömmel helyesli a pápai rendőrség választását. Nyilvánvalóan hatalmas bukásra számított.”
Paisiellónak később sem lehetett könnyű, ugyanis Rossini két hét alatt komponált operája, amelynek születését Stendhal írja le ilyen érzékletesen, világsiker az 1816-os bemutató óta. Kacagtató komédia, amely szinte vonzza a szórakoztató színházat, a fergeteges rendezéseket - a New York-i Metropolitan produkciója is ilyen. Az elbűvölő Rosinát az Egyesült Államok egyik vezető mezzója, Isabel Leonard alakítja, Almaviva gróf szerepében honfitársát, a hihetetlenül hajlékony bel canto hanggal rendelkező Lawrence Brownlee-t láthatjuk, a mindenható borbélyt pedig Christopher Maltman formálja meg. Bartlett Sher pergő és pezsgő, a Rossini-muzsikához tökéletesen illeszkedő, a humorra mindig fogékony rendezésének zenekarát a Rossinivel azonos városban, Pesaróban született, ezt a zenei stílust anyanyelvi szinten művelő olasz dirigens, Michele Mariotti irányítja.

Rendező: Művészetek Palotája