Korántsem véletlen, hogy a művészek a világ minden tájáról előszeretettel mentek Párizsba, akár éhezni, nélkülözni is, de persze tapasztalatot gyűjteni is - izgalmasabb helyet elképzelni sem lehetett. A koncert időutazás a francia fővárosba, a 19. és a 20. századba. Utunk során eljutunk a Montmartre bohém művészvilágába, Debussy és Ravel mellett találkozunk egy érzékeny, szeretetre méltó különccel, a senkihez sem hasonlítható Erik Satie-val, és Henri Dutilleux hegedűversenye kedvéért a 20. század második felébe is kirándulást teszünk.
Debussy művét Mallarmé azonos című, 1876-ban megjelent eklogája ihlette. A költő környezetéhez tartozó fiatal zeneszerzőnek tökéletesen sikerült megragadnia a vers hangulatát. „A darab valahogy úgy növekszik, mint egy fa” - vallja Dutilleux négy tételből és három közjátékból álló hegedűversenyéről. Ez a szimbolikus kép és az évszakok ciklikus változása inspirálta a komponistát. Satie különcsége műveinek különös címadásában is megnyilvánul. A gimnopédia hagyományos, többnapos spártai ünnep volt, amelynek középpontjában a zene és a gimnasztika állt.
A Pavane egy infánsnő halálára című zongoradarab Ravel első remekműve, amely még a szerző főiskolás éveiből származik. A zenekari változatot 1910-ben készítette. A Lúdanyó meséi mellett legfontosabb színpadi művének tekintette a Daphnis és Chloé című balettet. Az ennek zenéjéből 1913-ban készült 2. szvit a szimfonikus hangversenyek állandó műsorszáma.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar, Müpa