Az előadás megtekinthető a honlapunkon és YouTube-csatornánkon.


A 19. században a házi muzsikálás elterjedt formája volt a négykezes és kétzongorás kamarazene, egyrészt mert egy vagy olykor két billentyűs hangszer sok polgári otthonban megtalálható volt, másrészt mert ily módon átiratokban a zeneileg művelt rétegek - vagyis a polgárságtól fölfelé mindenki - hangszertudásuk révén otthoni körülmények között zenekari műveket is megismerhettek. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt-Berlioz-maratonján Liszt Ferenc kétzongorás terméséből is ízelítőt kaphatunk.
Tegyük hozzá rögtön: Liszt nem az a zeneszerző volt, aki műkedvelőknek, „házi muzsikálás céljára” írt alkotásokat. Az ő művei mind zenei tartalmukban, mind technikai igényességükben professzionista előadók számára készültek, és szalonokban vagy hangversenyeken szólaltak meg. Mégis írt négykezes és kétzongorás műveket is, de az ő esetében e repertoár gyarapításának merőben más célja volt. Amikor Liszt négy kézre vagy két zongorára komponál, vagy saját darabjainak valamelyikét írja át e médiumra, azt kutatja, meddig tud elmenni a „varázslásban”: mennyire tud szimfonikus hangzást, zenekari színeket kicsalni a billentyűs instrumentumból, és természetesen, ha nem két, hanem négy kéz játszik egy vagy két klaviatúrán, a lehetőségek megsokszorozódnak.
Ezen a koncerten Liszt két kétzongorás műve szólal meg. A négytételnyi tartalmat egyetlen tételbe sűrítő, 1856-ban komponált Concerto pathétique az eredetileg szólózongorára megfogalmazott Grosses Konzertsolo kétzongorás átirata, mely ezúttal 1877-ben revideált formájában hangzik el, a Les Préludes-öt pedig Liszt eredetileg zenekarra komponálta, a kétzongorás verzió 1856-ban jelent meg nyomtatásban.
A művek megszólaltatói, Palojtay János és Balogh Ádám a magyar zongoraművész-társadalom fiatal generációjának sikeres képviselői.

A produkció felvételének időpontja: 2021. február 1.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar, Müpa