A hangversenyre Svájcból érkezik hozzánk a fiatal Louis Schwizgebel zongoraművész, akitől Liszt Esz-dúr zongoraversenyét hallhatjuk majd. „Zongorajátéka lírikus tánc, már-már balett hangulatát idézte. Szinte cirógatta a húrokat a kalapácsokkal, kristálytisztán kiemelve az egyes hangok különállását, még a leggyorsabb futamok esetén is.” (Bachtrack, 2017. április)
Veress Sándor (1907–1992) a Bartók utáni magyar zeneszerző-generáció egyik jeles tagja volt; kísérletező kedvű, invenciózus zeneszerző, akinek szintén el kellett hagynia hazáját. Ugyanúgy Erdélyben született, mint Bartók. Az ő emlékére komponálta 1945-ben, kevéssel Bartók halála után Threnos című művét.
Liszt Ferencről ma már az iskolások is tudják (vagy tudniuk kellene), hogy pályáját zongoraművészként kezdte, így ismerte meg egész Európa, és előadóművészből vált zeneszerzővé. Kétféle tevékenységének egységét zongoraversenyei mutatják meg legjobban, hiszen ezeket a műveket nemcsak megírta, hanem játszotta is. Egy Esz-dúr hangnemű versenyműhöz az első vázlatokat még ifjúkorában, 1830 táján vetette papírra, részletesebben azonban csak weimari időszakában kezdte kidolgozni a kompozíciót. Nagy műgonddal és önkritikával dolgozott rajta, az idők során nem kevesebb, mint öt változatot készített. A bemutatóra végül 1855. február 17-én került sor Weimarban: Liszt maga játszotta a zongoraszólamot és a városba látogató Berlioz vezényelt. A mű négy tételnyi anyagot fog össze egyetlen nagy egységgé.
Zenéjével Liszt mindent meg akart mutatni: a természet, a költészet, a történelem, a hit, a filozófia világát. A mindenség zenében való megfogalmazásának ambíciója vezette el a Faust-témához, így született egyik legjelentősebb műve, a Faust-szimfónia.

Rendező: Nemzeti Filharmonikusok