Haydn számos szimfóniája kapott olyan melléknevet, mely nem a zeneszerzőtől származik, s a legtöbbhöz anekdota is tapad. A „Gyász” szimfónia esetében a zeneszerző állítólag azt kérte, temetésén e mű lassú tételét játsszák majd. Utalhat a név a moll kompozíció viharos saroktételeire is, melyek illenek az 1770-es években divatos művészeti áramlat, a Goethe Wertherét szárnyára kapó Sturm und Drang akkoriban kedvelt hangvételéhez. A szimfóniát követő Mozart-részletek - a Requiem tételei - a zeneirodalom egyik legkülönösebb és legtitokzatosabb kompozíciójának drámai-tragikus világába kalauzolnak: Mozart köztudottan halálos ágyán írta e gyászzenét, egy kilétét fel nem fedő, rejtélyes megrendelő óhajának engedelmeskedve, s a csonkán maradt művet utóbb tanítványa, Süssmayr fejezte be. Schubertet gyakran említik a korai romantika képviselőjeként, a műsort záró V. szimfónia azonban még vérbeli bécsi klasszikus kompozíció, olyannyira, hogy egy csodált elődöt idéz: sok részletében megtévesztően mozarti stílusú és hangvételű. A Nemzeti Filharmonikusokat hazánk Európa-szerte sikeres karmestere, Madaras Gergely, az Orchestre Philharmonique Royal de Liège zeneigazgatója vezényli.

A koncertet 18.30 órai kezdettel, Előhang címmel beszélgetés előzi meg, melyen a fellépő művészekkel és a műsoron szereplő művekkel ismerkedhetnek meg közelebbről az előadásra jeggyel rendelkezők.

Rendező: Müpa