Korábbi sikerek színhelyei - Boston, Lyon, Manchester, Berlin, München - után az amerikai-japán dirigens, Kent Nagano 2015 óta a Hamburgi Állami Opera és Filharmonikus Zenekar fő-zeneigazgatója. Telemanntól a Beatlesen át Ligeti Györgyig sok muzsikus állt kapcsolatban Hamburggal, de a legfontosabbak egyike Johannes Brahms, aki, bár pályája délebbre, Bécsben teljesedett ki, egész élete során „eleve elrendelésként” hordozta magában zenéjének északnémet borúját. A hamburgiaknak illik Brahmsot játszaniuk - ezt teszi a város zenekara is, de a két mű, amelyet Nagano kiválasztott, ezúttal a zeneszerző énjének derűs, napfényes oldalára tessékel.
A II. szimfónia csupa gondtalanság és repeső öröm, a mű fináléját pedig szinte szétveti az energia. Nem nélkülözi a jó kedélyt, délcegséget a Hegedűverseny sem, ráadásul a műnek magyar vonatkozása is van, hiszen Brahms legjobb barátja, a magyar származású Joachim József számára írta, a táncos ritmusú zárótétel pedig - talán éppen ezzel összefüggésben - „bokázó” verbunkos-témát mutat be. A versenymű szólistája az utóbbi évek egyik nagy hegedűs felfedezettje, a huszonnyolc esztendős Veronika Eberle, akit közel egy évtizede Mitsuko Uchida hívott meg a világ legrangosabb kamarazenei műhelyének számító Marlborói Fesztiválra. A művésznő az úgynevezett „Dragonetti” Stradivarin játszik.

Rendező: Müpa