A hangverseny lehetőséget ad arra, hogy José Cura teljes zenei világában elmerüljünk - miközben megszólal három legjelentősebb oratorikus műve. A Modust és a Magnificatot ő maga vezényli, az Ecce Homóban pedig Krisztus szerepét énekli. A Salva Vita Alapítvány létrejötte huszonötödik évfordulójának tiszteletére rendezett koncerten Cura a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, Énekkarával és Gyermekkórusával, négy kiváló énekes szólistával, Váradi Zitával, Simon Krisztinával, Horváth Istvánnal és Bakonyi Marcellel, valamint az Ecce homót dirigáló Mario De Roséval osztja meg a színpadot.
Az Ecce homót Cura 1989-ben írta, miután a kórus tagjaként részt vett egy Máté-passió-előadásban. „Az élmény szabályosan sokkolt, s ez megismétlődött, amikor magam is vezényeltem a művet. Elhatároztam, hogy én is írok valamit bibliai témára, de nem operát, hanem olyasmit, ami még drámaibb, és a ma emberéhez szól. Végül ahhoz a kétezer évvel ezelőtti történethez nyúltam, amelyben Krisztust bűnözőnek nyilvánították.”
„Huszonöt éves voltam, amikor a pápa meghirdette Mária évét. A feleségem éppen harmadik gyermekünket várta. Eszembe jutott, hogy Mária még tinédzser volt, amikor szült, bizonyára sokkolhatta ez az egész történet.” A Magnificat úgy kezdődik, hogy Mária egyedül ül a sivatagban. Cura üzenete így foglalható össze: amíg egyedül van valaki, semmire sem képes. Ahhoz, hogy megvalósítson valamit, összefogásra van szükség.
A Modus ősbemutatója Prágában volt - a művet a cseh főváros, pontosabban a középkori Prága ihlette. A tízperces darabban, amelyet Cura maga hangszerelt, a városról szerzett inspiráló benyomásait összegzi.

Rendező: Müpa, Salva Vita Alapítvány