Digitális műsorfüzet
-
Oscar Jockel
das schweigen der farben (az ECHO felkérésére született mű) – magyarországi bemutatóBacewicz
III. vonósnégyes
I. Allegro ma non troppo
II. Andante
III. VivoHaydn
G-dúr vonósnégyes, op. 77, No. 1
I. Allegro moderato
II. Adagio
III. Menuetto. Presto
IV. Finale. PrestoKözreműködik:
A kvartett tagjai:
Marie-Therese Schwöllinger, Alexandra Moser – hegedű
Marvin Stark – brácsa
Oscar Hagen – csellóHázigazda és a koncert utáni közönségtalálkozó moderátora: Tóth Endre
A Rising Stars-programba jelölte: Wiener Konzerthaus, Musikverein Wien, Elbphilharmonie Hamburg.
-
Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb tehetséges ifjú muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai turnéra. Az ECHO-tagok – tizennégy ország huszonhárom hangversenyközpontja – között olyan nagynevű intézmények találhatók, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la musique – Philharmonie, a londoni Barbican Centre vagy a hamburgi Elbphilharmonie. A Rising Stars sorozat eddig olyan művészek számára kínált ugródeszkát, mint a zongorista Khatia Buniatishvili és Igor Levit, a gordonkás Harriet Krijgh és Kian Soltani, a furulyás Lucie Horsch, az Armida Quartett vagy a SIGNUM Szaxofonkvartett. A Müpa 2010 óta az ECHO tagja, így az elmúlt években magyar delegáltjai is voltak a sorozatnak a hegedűművész Banda Ádám és Pusker Júlia, a zongoraművész Balázs János, a trombitaművész Pálfalvi Tamás és a cimbalomművész Horváth Áron személyében.
A Rising Stars eseményeinek különlegességét fokozza, hogy a legtöbb fiatal művész, illetve együttes eljátszik egy számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt meg attól a zeneszerzőtől, akit a rising star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek – a Müpa tehát magyarországi bemutatók helyszíne is lesz a három nap során.

2026-ban a Fesztivál Színház ismét három napon át ad otthont a Rising Stars-koncerteknek, melyek során hat izgalmas produkció várja a közönséget. A tízéves Javus Quartett Bacewicz lendületes III. vonósnégyese és Haydn kései G-dúr remekműve közé Oscar Jockel das schweigen der farben című darabját helyezi, amely a csendet nem hiányként, hanem a hallást megnyitó, színes jelenlétként érzékelteti. A svéd hegedűművész, Ava Bahari szólóestje Bach d-moll partitájától Ysaÿe és Bacewicz művein át követi a hegedűjáték változását. Anders Hillborg Ava című kompozíciója nyugodt kettősfogásos sorokat állít szembe sebes tremolókkal, mintegy zenei portrét rajzolva előadójáról. Elionor Martínez és Josep Maria Martí Duran a barokk Európán vezet végig énekhang és pengetett húrok bensőséges párbeszédével. Monteverdi, Caccini, Purcell és Händel mellé Anna Campmany katalán nyelvű dalciklusa, a Paisatges mallorquins társul; első tétele a szoprán nemrég született kislányának ajánlott bölcsődal. Petar Pejčić Prayer to Ecstasy című csellóestje az ortodox imádság útját követi a szemlélődéstől az elragadtatásig. Bach, dall’Abaco és Bloch befelé figyelő zenéire Sokolović, Sollima és Ligeti dinamikus darabjai felelnek; a középpontban Đuro Živković The Icon című, bizánci misztikából merítő új műve áll. Camila Mandillo és Filipe Gaio Pereira koncertje törékenységről, emlékezésről és megújulásról beszél Messiaen, Ruth Schönthal és Richard Strauss dalaival. Bushra El-Turk Revolution on the Tip of My Mouth című arab nyelvű kompozíciója Asma Azaizeh palesztin költő versén keresztül a nyelv, az örökség és az identitás megőrzését kutatja katasztrófa idején. Az Amelio Trio tagjai tizenhárom éves koruk óta muzsikálnak együtt. Haydn szellemes F-dúr és Brahms sűrű, drámai c-moll triója között Helena Winkelman nekik ajánlott ...ISOLE... című műve a mozgás és a nyugalom, az aktivitás és a megpihenés „szigetei” között teremt új, hangszínekben gazdag átjárót.
-
A ma már bécsi székhelyű, de Mozart szülővárosában alapított Javus Quartett idén tízéves, és valljuk be: nem is olyan rossz ezt a kerek évfordulót egy Rising Stars-turnéval ünnepelni, hiszen ennek keretében a négyes Európa meghatározó koncerttermeiben mutatkozhat be. A kezdetek azonban egy évtizednél is régebbre nyúlnak vissza, Marie-Therese, Alexandra és Oscar ugyanis már iskoláskoruk óta ismerik egymást. Jelenlegi brácsásuk, Marvin 2023-ban csatlakozott hozzájuk.
Ismerje meg közelebbről a fiatal művészeket:
Művészi látásmódjukat kezdettől Lukas Hagen, a Hagen Quartett első hegedűse formálta: ő Oscar édesapja, valamint Marie-Therese és Alexandra professzora volt a Mozarteumban. Fordulópontot jelentett egy 2017-es bázeli mesterkurzus is, amelynek során a számos világhírű kvartett útját egyengető Eberhard Feltz egy Sosztakovics-vonósnégyesen dolgozott velük: ekkor, mint mesélték, „új világ nyílt meg előttünk”. Ma Johannes Meissl és Gregor Sigl a mentoruk; felléptek már többek között a Musikvereinben és a londoni Wigmore Hallban, és hogy csak az egyik legutóbbi elismerésüket emeljük ki: 2024-ben elnyerték a Jürgen Ponto Alapítvány zenei díját.
A közös munka számukra elmélyülést jelent: egy-egy műben saját nézőpontjukat és együttes identitásukat keresik, a szerző elképzeléseit mindvégig szem előtt tartva. „Együtt nőttünk fel, együtt érlelődtünk – emberileg, zeneileg és művészileg” – fogalmaznak.

© Theresa Pewal
-
Három mű, három korszak és három eltérő hangzásvilág – ám a műsort nem a kronológia, hanem a figyelem dramaturgiája fogja össze. Grażyna Bacewicz az 1944-es varsói felkelés leverése után családjával elhagyni kényszerült a romba döntött várost; három évvel később, 1947-es párizsi tartózkodása idején komponálta III. vonósnégyesét. A 20. századi lengyel zene meghatározó alakja kiváló hegedűművészként belülről ismerte a vonós hangszerek lehetőségeit, életművében hét kvartett jelzi a műfaj kitüntetett helyét. A nyitótételt lüktető, toccataszerű indítás, szimmetrikus visszatérésekkel tagolt szonátaelv és politonális harmóniák jellemzik. Az Andante imitációit természetes felhangok és lefelé hajló glissandók színezik, a záró Vivo alterált rondója pedig a mű legjátékosabb tétele: F-dúr központja, pizzicato-felelgetései és virtuóz lendülete felszabadító finálét teremt.
1952 – Bacewicz saját művét játssza:
Joseph Haydn 1799-ben, Lobkowitz herceg megrendelésére írta op. 77-es két kvartettjét. Eredetileg hat művet tervezett, de végül csak kettő készült el. A G-dúr kvartett határozott kezdőakkordjából lendületes induló bontakozik ki, a hangszerek közötti szellemes párbeszéd alakítja a szerzőre oly jellemző „társalgó” stílust. Mindezt a második tétel érzelmes mélysége és operaszerű, lírai dallamvezetése ellenpontozza. A már inkább scherzónak tűnő menüett magyarosnak ható népies motívumokkal és hangsúlyos ugrásaival hoz tüzes energiát, míg az egyetlen témára épülő, száguldó finálé Haydn sajátos, játékos humorával zárja a ragyogó kompozíciót.
És hogy miért nem Haydnnal nyit a Javus? Ezt a stratégiát Hatto Beyerle, az Alban Berg Kvartett egykori brácsásának tanácsa ihlette: „Próbáljatok meg egy klasszikus művet a műsor végére tenni; meglátjátok, a közönség másként érzékeli majd ezt a zenét.” A kvartett szerint a Jockel-mű által „bemelegített” fül új részleteket fedezhet fel az ismerős zenében is.
-
Az 1995-ben született német zeneszerző-karmester, Oscar Jockel az Ensemble intercontemporain és a Berlini Filharmonikusok asszisztens karmestere is volt; 2023-ban Herbert von Karajan-díjat kapott. Saját honlapján ennél jóval kevésbé ünnepélyesen mutatkozik be: szereti az étcsokoládét, a fűnyírókat viszont nem.
Paths in the sky – Oscar Jockel 2023-as műve:
2026-ban komponált, mintegy tízperces vonósnégyese már címével is – das schweigen der farben, vagyis A színek csendje – látszólagos ellentmondást fogalmaz meg. „A hang lehet nagyon halk, a csend pedig nagyon hangos” – írja. Számára a csend nem a hang hiánya, hanem önálló létállapot, sőt „mindennek a jelenléte”. A hang befogadására a csend teszi alkalmassá a fület. A vonósnégyes pedig egyszerre monokróm és végtelenül színes közeg: árnyalatai a fehér zajtól a tiszta szinuszhangig terjedhetnek.
E gondolatnak önéletrajzi vonatkozása van. Belső fülének megkésett fejlődése miatt Jockel gyermekként egyes frekvenciatartományokban csaknem siket volt. Külső ingerek hiányában képzelete saját hangokat teremtett; utólag úgy véli, talán éppen gyenge hallása vezette a zeneszerzéshez: „A csend számomra sohasem csupán szürke volt: mindig is színesnek hallottam.”
A darab ezt a tapasztalatot önti hangokba: ideális esetben teljes sötétségben kezdődik, három perc után csupán derengeni kezd a fény, majd ismét kialszik. A vonók a húrlábon fehér zajt keltenek, amelyből fokozatosan hangmagasságok válnak ki. A muzsikusok olykor dúdolják is a játszott hangot; lassú glissandók és lebegések születnek, végül minden visszaoldódik a zajba és a csendbe.
A Javus tagjai több mint tíz éve, még a Mozarteumból ismerik Jockelt; néhány évnyi szünet után az ECHO felkérése hozta őket ismét össze. A közös munkát a hangjegyek „kiszabadításaként” írják le: a művet a kottából saját zenei nyelvük részévé formálják.
Írta: Tóth Endre
-
Oscar Jockel
das schweigen der farben (az ECHO felkérésére született mű) – magyarországi bemutatóBacewicz
III. vonósnégyes
I. Allegro ma non troppo
II. Andante
III. VivoHaydn
G-dúr vonósnégyes, op. 77, No. 1
I. Allegro moderato
II. Adagio
III. Menuetto. Presto
IV. Finale. PrestoKözreműködik:
A kvartett tagjai:
Marie-Therese Schwöllinger, Alexandra Moser – hegedű
Marvin Stark – brácsa
Oscar Hagen – csellóHázigazda és a koncert utáni közönségtalálkozó moderátora: Tóth Endre
A Rising Stars-programba jelölte: Wiener Konzerthaus, Musikverein Wien, Elbphilharmonie Hamburg.
-
Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb tehetséges ifjú muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai turnéra. Az ECHO-tagok – tizennégy ország huszonhárom hangversenyközpontja – között olyan nagynevű intézmények találhatók, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la musique – Philharmonie, a londoni Barbican Centre vagy a hamburgi Elbphilharmonie. A Rising Stars sorozat eddig olyan művészek számára kínált ugródeszkát, mint a zongorista Khatia Buniatishvili és Igor Levit, a gordonkás Harriet Krijgh és Kian Soltani, a furulyás Lucie Horsch, az Armida Quartett vagy a SIGNUM Szaxofonkvartett. A Müpa 2010 óta az ECHO tagja, így az elmúlt években magyar delegáltjai is voltak a sorozatnak a hegedűművész Banda Ádám és Pusker Júlia, a zongoraművész Balázs János, a trombitaművész Pálfalvi Tamás és a cimbalomművész Horváth Áron személyében.
A Rising Stars eseményeinek különlegességét fokozza, hogy a legtöbb fiatal művész, illetve együttes eljátszik egy számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt meg attól a zeneszerzőtől, akit a rising star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek – a Müpa tehát magyarországi bemutatók helyszíne is lesz a három nap során.

2026-ban a Fesztivál Színház ismét három napon át ad otthont a Rising Stars-koncerteknek, melyek során hat izgalmas produkció várja a közönséget. A tízéves Javus Quartett Bacewicz lendületes III. vonósnégyese és Haydn kései G-dúr remekműve közé Oscar Jockel das schweigen der farben című darabját helyezi, amely a csendet nem hiányként, hanem a hallást megnyitó, színes jelenlétként érzékelteti. A svéd hegedűművész, Ava Bahari szólóestje Bach d-moll partitájától Ysaÿe és Bacewicz művein át követi a hegedűjáték változását. Anders Hillborg Ava című kompozíciója nyugodt kettősfogásos sorokat állít szembe sebes tremolókkal, mintegy zenei portrét rajzolva előadójáról. Elionor Martínez és Josep Maria Martí Duran a barokk Európán vezet végig énekhang és pengetett húrok bensőséges párbeszédével. Monteverdi, Caccini, Purcell és Händel mellé Anna Campmany katalán nyelvű dalciklusa, a Paisatges mallorquins társul; első tétele a szoprán nemrég született kislányának ajánlott bölcsődal. Petar Pejčić Prayer to Ecstasy című csellóestje az ortodox imádság útját követi a szemlélődéstől az elragadtatásig. Bach, dall’Abaco és Bloch befelé figyelő zenéire Sokolović, Sollima és Ligeti dinamikus darabjai felelnek; a középpontban Đuro Živković The Icon című, bizánci misztikából merítő új műve áll. Camila Mandillo és Filipe Gaio Pereira koncertje törékenységről, emlékezésről és megújulásról beszél Messiaen, Ruth Schönthal és Richard Strauss dalaival. Bushra El-Turk Revolution on the Tip of My Mouth című arab nyelvű kompozíciója Asma Azaizeh palesztin költő versén keresztül a nyelv, az örökség és az identitás megőrzését kutatja katasztrófa idején. Az Amelio Trio tagjai tizenhárom éves koruk óta muzsikálnak együtt. Haydn szellemes F-dúr és Brahms sűrű, drámai c-moll triója között Helena Winkelman nekik ajánlott ...ISOLE... című műve a mozgás és a nyugalom, az aktivitás és a megpihenés „szigetei” között teremt új, hangszínekben gazdag átjárót.
-
A ma már bécsi székhelyű, de Mozart szülővárosában alapított Javus Quartett idén tízéves, és valljuk be: nem is olyan rossz ezt a kerek évfordulót egy Rising Stars-turnéval ünnepelni, hiszen ennek keretében a négyes Európa meghatározó koncerttermeiben mutatkozhat be. A kezdetek azonban egy évtizednél is régebbre nyúlnak vissza, Marie-Therese, Alexandra és Oscar ugyanis már iskoláskoruk óta ismerik egymást. Jelenlegi brácsásuk, Marvin 2023-ban csatlakozott hozzájuk.
Ismerje meg közelebbről a fiatal művészeket:
Művészi látásmódjukat kezdettől Lukas Hagen, a Hagen Quartett első hegedűse formálta: ő Oscar édesapja, valamint Marie-Therese és Alexandra professzora volt a Mozarteumban. Fordulópontot jelentett egy 2017-es bázeli mesterkurzus is, amelynek során a számos világhírű kvartett útját egyengető Eberhard Feltz egy Sosztakovics-vonósnégyesen dolgozott velük: ekkor, mint mesélték, „új világ nyílt meg előttünk”. Ma Johannes Meissl és Gregor Sigl a mentoruk; felléptek már többek között a Musikvereinben és a londoni Wigmore Hallban, és hogy csak az egyik legutóbbi elismerésüket emeljük ki: 2024-ben elnyerték a Jürgen Ponto Alapítvány zenei díját.
A közös munka számukra elmélyülést jelent: egy-egy műben saját nézőpontjukat és együttes identitásukat keresik, a szerző elképzeléseit mindvégig szem előtt tartva. „Együtt nőttünk fel, együtt érlelődtünk – emberileg, zeneileg és művészileg” – fogalmaznak.

© Theresa Pewal
-
Három mű, három korszak és három eltérő hangzásvilág – ám a műsort nem a kronológia, hanem a figyelem dramaturgiája fogja össze. Grażyna Bacewicz az 1944-es varsói felkelés leverése után családjával elhagyni kényszerült a romba döntött várost; három évvel később, 1947-es párizsi tartózkodása idején komponálta III. vonósnégyesét. A 20. századi lengyel zene meghatározó alakja kiváló hegedűművészként belülről ismerte a vonós hangszerek lehetőségeit, életművében hét kvartett jelzi a műfaj kitüntetett helyét. A nyitótételt lüktető, toccataszerű indítás, szimmetrikus visszatérésekkel tagolt szonátaelv és politonális harmóniák jellemzik. Az Andante imitációit természetes felhangok és lefelé hajló glissandók színezik, a záró Vivo alterált rondója pedig a mű legjátékosabb tétele: F-dúr központja, pizzicato-felelgetései és virtuóz lendülete felszabadító finálét teremt.
1952 – Bacewicz saját művét játssza:
Joseph Haydn 1799-ben, Lobkowitz herceg megrendelésére írta op. 77-es két kvartettjét. Eredetileg hat művet tervezett, de végül csak kettő készült el. A G-dúr kvartett határozott kezdőakkordjából lendületes induló bontakozik ki, a hangszerek közötti szellemes párbeszéd alakítja a szerzőre oly jellemző „társalgó” stílust. Mindezt a második tétel érzelmes mélysége és operaszerű, lírai dallamvezetése ellenpontozza. A már inkább scherzónak tűnő menüett magyarosnak ható népies motívumokkal és hangsúlyos ugrásaival hoz tüzes energiát, míg az egyetlen témára épülő, száguldó finálé Haydn sajátos, játékos humorával zárja a ragyogó kompozíciót.
És hogy miért nem Haydnnal nyit a Javus? Ezt a stratégiát Hatto Beyerle, az Alban Berg Kvartett egykori brácsásának tanácsa ihlette: „Próbáljatok meg egy klasszikus művet a műsor végére tenni; meglátjátok, a közönség másként érzékeli majd ezt a zenét.” A kvartett szerint a Jockel-mű által „bemelegített” fül új részleteket fedezhet fel az ismerős zenében is.
-
Az 1995-ben született német zeneszerző-karmester, Oscar Jockel az Ensemble intercontemporain és a Berlini Filharmonikusok asszisztens karmestere is volt; 2023-ban Herbert von Karajan-díjat kapott. Saját honlapján ennél jóval kevésbé ünnepélyesen mutatkozik be: szereti az étcsokoládét, a fűnyírókat viszont nem.
Paths in the sky – Oscar Jockel 2023-as műve:
2026-ban komponált, mintegy tízperces vonósnégyese már címével is – das schweigen der farben, vagyis A színek csendje – látszólagos ellentmondást fogalmaz meg. „A hang lehet nagyon halk, a csend pedig nagyon hangos” – írja. Számára a csend nem a hang hiánya, hanem önálló létállapot, sőt „mindennek a jelenléte”. A hang befogadására a csend teszi alkalmassá a fület. A vonósnégyes pedig egyszerre monokróm és végtelenül színes közeg: árnyalatai a fehér zajtól a tiszta szinuszhangig terjedhetnek.
E gondolatnak önéletrajzi vonatkozása van. Belső fülének megkésett fejlődése miatt Jockel gyermekként egyes frekvenciatartományokban csaknem siket volt. Külső ingerek hiányában képzelete saját hangokat teremtett; utólag úgy véli, talán éppen gyenge hallása vezette a zeneszerzéshez: „A csend számomra sohasem csupán szürke volt: mindig is színesnek hallottam.”
A darab ezt a tapasztalatot önti hangokba: ideális esetben teljes sötétségben kezdődik, három perc után csupán derengeni kezd a fény, majd ismét kialszik. A vonók a húrlábon fehér zajt keltenek, amelyből fokozatosan hangmagasságok válnak ki. A muzsikusok olykor dúdolják is a játszott hangot; lassú glissandók és lebegések születnek, végül minden visszaoldódik a zajba és a csendbe.
A Javus tagjai több mint tíz éve, még a Mozarteumból ismerik Jockelt; néhány évnyi szünet után az ECHO felkérése hozta őket ismét össze. A közös munkát a hangjegyek „kiszabadításaként” írják le: a művet a kottából saját zenei nyelvük részévé formálják.
Írta: Tóth Endre