Vincenzo Bellini utolsó operája a bel canto manifesztuma: a különféle hangvételű számok olyan változatosságát vonultatja fel, amelynek nincs párja a stílus repertoárjában. A mű csak azért nem szerepel gyakrabban az operaházak műsorán, mert nehéz olyan különleges képességekkel megáldott énekeseket találni, akik el tudják énekelni a főbb szerepeket. Ezúttal azonban nincs ilyen akadály. A női főszerepben Jessica Pratt lép színpadra, aki a legigényesebb bel canto-szerepek keresett előadója, Milánó, Zürich, Bécs, Velence, London neves operaházaiban lép fel rendszeresen, Elvirát évek óta alakítja nagy sikerrel. Francesco Demuro szintén tökéletes választás Lord Arthur Talbot nemegyszer elképzelhetetlen magasságokba szökő, az énekes sztratoszféra felső határát jelentő magas c fölé is merészkedő szólamára. A Szardínia szigetén született tenor a bel canto repertoár „életerős szerelmes ifjú” szerepeinek avatott és világszerte ünnepelt megformálója, többek közt a Traviata Alfredójaként, a Rigoletto Hercegeként és a Bohémélet Rodolfójaként járta be a világot a Scalától a Metropolitanig.
Riccardo Frizza, az előadás karmestere 2001-ben debütált, s vérében van a 19. századi olasz operastílus. „Interpretációja teljesen meggyőző, irányítása, ha kell, erőteljes, ha kell, gyengéd, de mindig az énekeseket támogató” - írta róla egy kritikus.

A Müpa és a Pannon Filharmonikusok koprodukciója.

Rendező: Müpa, Pannon Filharmonikusok