Ha egy punkot látunk atlétatrikóban, formás tricepszekkel, csillogó cicanadrágban orgonálni, közben pedig olyan hangorgiában van részünk, amilyenben talán még soha, akkor minden bizonnyal Cameron Carpenter ül a hangszernél. A lélegzetelállító technikájú, a show elemeit sem megvető művészt joggal nevezik az orgona Paganinijének. Az ördög hegedűse is ambivalens személyiségével vette le lábáról a közönséget: egyfelől szokatlan megjelenésével, másfelől lehengerlő zeneiségével, már-már természetfeletti virtuozitásával.
A harminckét éves, a Juilliard Schoolban végzett amerikai orgonistáról elmondható ugyanez. Kiérdemelte a világ legellentmondásosabb orgonistája címet, mert megosztja a közvéleményt, de művészetében a virtuozitás magas fokú zenei intelligenciával párosul. Külseje mellett interpretációi is rendhagyók: új fényben világít meg jól ismert műveket, például Bach kompozícióit, szakítva a hagyományokkal, egyéni olvasatot nyújtva, vállalva akár a „megbotránkoztató fráter” stigmáját is. A művészi szabadság nála olykor szabadosságba csap át, a zeneszerző által előírt hangszerbeállításokat (regisztrációt) nemegyszer felülbírálja.
Szimpatikus vagy sem, a tabukat döntögető művészről elmondható: nem lehet róla nem tudomást venni. Munkásságában külön területet képviselnek az átiratok, amelyekről senki nem gondolta volna, hogy „működnek”. Ravel keringőparafrázisa még zenekar számára sem könnyű feladat, Carpenter azonban egyedül szólaltatja meg. Ralph Vaughan Williams „pacsirtazenéje” angolszász területen az egyik legnépszerűbb komolyzenei mű - ezt is hallhatjuk ezen a különlegesnek ígérkező koncerten.

A koncertet 18.30 órai kezdettel Előhang címmel beszélgetés előzi meg, amelyen a fellépő művészekkel és a műsoron szereplő művekkel ismerkedhetnek meg közelebbről az előadásra jeggyel rendelkezők.

Rendező: Művészetek Palotája