Szeptembertől a Művészetek Palotája és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) együttműködésében folytatódik a Müpamozi, a filmművészet legendás rendezőinek legszebb darabjait bemutató, 2012 januárjában kezdődött, nagy sikerű digitális vetítéssorozat. A második félévet a magyar film legsokoldalúbb alkotója, a Kossuth-díjas mozgóképmester, Makk Károly műveinek szenteljük.
Mi az oka, hogy Makk, miután sok esetben újat hoz, nem lesz annak markáns képviselője? A magyar filmtörténetben „első fecske” volt a Liliomfi a már szerzői jegyeket is felvillantó, a sematikus korszakon túllépő vígjátékként, a Megszállottak a magyar újhullám előképeként, a Szerelem, amely Huszárik Zoltán Szindbádjával a magyar esztétizmus nyitánya volt. Makk egyikből sem alakított ki személyesnek mondott stílust, hanem folyamatosan zsánert, témát és stílust váltott. Nincs még egy magyar rendező, aki ennyi műfajban tudott ma is élő remekművet alkotni, olyanokat, amelyek a világ filmtörténetének is klasszikus darabjaivá váltak (Ház a sziklák alatt, Szerelem, Egy erkölcsös éjszaka, Macskajáték, Egymásra nézve). Mi az a láthatatlan szál, amely mégis összefűzi ezt a sokféle művet? Mi a folyamatos megújulás, a Makk-filmek eleganciájának, vizualitásának titka? Miért szeretjük őket a habkönnyű vígjátékoktól az erkölcsi és lélektani kamaradrámákig?
Réz András, a Müpamozi filmklub házigazdája ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására szólítja fel a nézőket.

A film irodalmi alapanyagául szolgáló Déry Tibor-novellák közül a Szerelem az ötvenes évek koncepciós pereit idézi, a Két asszony címűben pedig Déry saját 1957-es börtönélményeit és szabadulása körülményeit írta meg. (Felesége valóban úgy döntött, hogy idős anyósa elől eltitkolja a történteket. Anya és fia „levelezése” később meg is jelent Liebe Mamuskám! címen.) Makk Károly zseniális meglátása volt, hogy a halálraítélt kiengedését össze kell kapcsolni a haldokló anya és a feleség várakozásával. Így vált lehetővé, hogy a film politikai üldözöttekről beszéljen, de ezt a magánélet nyelvén tegye. Déry 1964-ben írta meg az ötvözött változatot, a hatalom azonban akkoriban, az amnesztia idején „nem tartotta időszerűnek” a film elkészültét. 1969-ben annak a nyomásnak engedve gyulladt ki végül a zöld lámpa, hogy a ZDF „állítólag” megvette a forgatókönyvet. A háttérben az az alku állt, hogy a férfi (a forradalom után 22 hónapig börtönben tartott Darvas Iván) nem jöhet ki Kádár börtönéből. A filmkezdet 1953-at jelöl, de más nem utal erre a körülményre.
A csendek idejében játszódó film máig tartó kortalanságának titka, hogy Makk és a „dramaturg-operatőr” Tóth János a betegszobára, az arcokra koncentrált, a szeretetet filmezte. Az öregasszony és menye gyengéd „hazugságokon” alapuló, leheletfinom kapcsolatát annak a férfinak a szemszögéből látjuk, aki csak a film utolsó tíz percében jelenik meg. Az öregasszony áradó emlékekeit, fiatalságának gyönyörű szecessziós felidézését pusztán néhány csupasz, alig észlelhető jelenetsorban szakítja meg a jelen sivár és erőszakos valósága (amikor Luca újságot árul, kiteszik a lakásából, vagy a „telefonszerelő” erőszakkal bejön a lakásba). A film bevonja a nézőt a halálközeli tudat áramlásába, ahogy az öregasszony ebben a korlátok nélküli szépségben megéli a lélek bármely hatalom által megtörhetetlen szabadságát az elviselt, elharapott jelennel és annak fenyegető tényeivel szemben. A Szerelem - rendező, operatőr és a három hatalmas színész jutalomjátéka - 1971-ben Cannes-ban elnyerte a zsűri különdíját, s alkotói és szereplői számos más díjat kaptak idehaza és külföldön.

Rendező: Művészetek Palotája, MaNDA