Szeptembertől a Művészetek Palotája és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) együttműködésében folytatódik a Müpamozi, a filmművészet legendás rendezőinek legszebb darabjait bemutató, 2012 januárjában kezdődött, nagy sikerű digitális vetítéssorozat. A második félévet a magyar film legsokoldalúbb alkotója, a Kossuth-díjas mozgóképmester, Makk Károly műveinek szenteljük.
Mi az oka, hogy Makk, miután sok esetben újat hoz, nem lesz annak markáns képviselője? A magyar filmtörténetben „első fecske” volt a Liliomfi a már szerzői jegyeket is felvillantó, a sematikus korszakon túllépő vígjátékként, a Megszállottak a magyar újhullám előképeként, a Szerelem, amely Huszárik Zoltán Szindbádjával a magyar esztétizmus nyitánya volt. Makk egyikből sem alakított ki személyesnek mondott stílust, hanem folyamatosan zsánert, témát és stílust váltott. Nincs még egy magyar rendező, aki ennyi műfajban tudott ma is élő remekművet alkotni, olyanokat, amelyek a világ filmtörténetének is klasszikus darabjaivá váltak (Ház a sziklák alatt, Szerelem, Egy erkölcsös éjszaka, Macskajáték, Egymásra nézve). Mi az a láthatatlan szál, amely mégis összefűzi ezt a sokféle művet? Mi a folyamatos megújulás, a Makk-filmek eleganciájának, vizualitásának titka? Miért szeretjük őket a habkönnyű vígjátékoktól az erkölcsi és lélektani kamaradrámákig?
Réz András, a Müpamozi filmklub házigazdája ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására szólítja fel a nézőket.

Az Egy erkölcsös éjszaka lazán kapcsolódik a rendezőt s operatőrt összefűző Szerelem és Macskajáték című filmekhez. Szintén az öregség, a nosztalgia, a századforduló szecessziós világa idéződik fel ebben a kommerszebb műfajban. Hunyady Sándor pusztán tízoldalas, Vöröslámpás ház című novellája csupán egy anekdotikus történet egy züllött diákról, aki beszállásolja magát egy bordélyházba, és ott a lányok kedvence lesz. Bacsó Péter úgy emlékszik vissza, hogy 1956 után, nem tudván mihez kezdeni, Leányfalun Örkény közreműködésével írták meg a több mellékfigurával felduzzasztott forgatókönyvet, amelyet aztán a hetvenes évek közepéig a kultúrpolitika nem engedett megfilmesíteni („Mit képzelnek? Egy szocialista ország nem bordély!”)
„A vizuális nyelv hasonlóságán, a tárgyak és a múlt elégikus kultuszán kívül a Nő, az Öregasszony, az Anya - és az őket megjelenítő Színésznő - áhítatos szeretettel szóló dicsérete” - fűzi össze Györffy Miklós a három filmet. - „Antonioni és Bergman mellett e filmjeiben Makk is a női lélek filmes ábrázolásának nagy művésze lett. Mindenekelőtt az élettől, emlékeitől, szeretteitől búcsúzó öregasszonyé. A Szerelem Darvas Lilije és Törőcsik Marija, a Macskajáték Dajka Margitja és Bulla Elmája után az Egy erkölcsös éjszakában Makay Margit viszi azt a szólamot, amely Makk szívéhez oly közel áll. Igaz, az Egy erkölcsös éjszakában szemérmes, szerény tartózkodással, kissé bocsánatkérően hangzik fel ez a szólam, mintha a film nem vállalná igazán, és inkább jópofaságát szeretné hangsúlyozni, mégis az a legemlékezetesebb benne, ahogy ez a törékeny kis öregasszony a maga földöntúli mosolyával elbűvöli a bordélyházat, és derűsen, előkelő méltósággal az élet nagy titkaira, mindenekelőtt az elmúlásra emlékezteti a lányokat.”

Rendező: Művészetek Palotája, MaNDA