„1974. március 9-én születtem Szentesen, napra pontosan 40 évvel Jurij Gagarin világra jötte után. Édesanyám szerint gyerekkoromban hős, szovjet katona szerettem volna lenni, pedig sose altattak vodkás kenyérrel. Nem tudom, az életemet hol rontottam én el, de factum a factum: gyáva, magyar, katonai szolgálatra alkalmatlan felnőtté cseperedtem. Középiskolai tanulmányaimat a Szamárdelelő Csárdában végeztem a 2+1 lagzizenekar zenei aláfestése közepette, majd szüleim budapesti egyetemi tanulmányokra adták fejem - így a következő öt évben délelőttönként gyakran snóblizhattam kukásokkal a Móricz Zsigmond körtéri Egri Tanszék pincehelyiségében. Ebben a borozóban jutott tudomásomra az is, hogy az írók sokáig alhatnak - s én abban a szent minutumban ezt a rögös pályát választottam.”
A többek között József Attila-, Mészöly Miklós- és Arany Fakanál-díjas író fentebb idézett önéletrajza tömören felvillantja, nagyjából mire számíthatunk Cserna-Szabó András estjén. A pályakezdő Fél négy (1998), A Félelem és reszketés Nagyhályogon (2003), a hasnovellákat, gasztroesszéket tartalmazó Levin körút (2004), a Darida Benedekkel közösen jegyzett Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan (A macskajaj regénye 52 recepttel, 2007), a Nagy macskajajkönyv (2012), a Szíved helyén épül már a Halálcsillag, 2013) és a legutóbb megjelent, az olvasót az alföldi betyárvilágba elkalauzoló Sömmi (2015) szerzője a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb figurája és legautentikusabb alkotója. Cserna-Szabó fittyet hány az irodalmi normáknak, műfaji kötöttségeknek, elvárásoknak. Prózája - legyen az elbeszélés, regény vagy „gasztrokrimi” - hasonlíthatatlan, élvezetes és szabad.

Rendező: Müpa