Néhány évtizede a televízióban Hangversenyek fiataloknak címmel volt látható Leonard Bernstein sorozata. Azokon a hangversenyeken ő vezényelt, és az elhangzó művek előtt az azokkal kapcsolatos gondolatait mondta el érdekesen, humorosan, figyelemfelkeltőn. Ezreket győzött meg arról, hogy az úgynevezett komolyzene nem ijesztően „komoly”, élvezete nem kíván zenei szaktudást, csak némi odafigyelést - cserében viszont rengeteg örömet ad. Hasonló célt tűzött maga elé a Művészetek Palotája immár hagyományosan megrendezett sorozatával.

Mi is a tánc? Testmozgás? Szórakozás? Érzéseink kifejezése mozdulatok segítségével? A válasz: mindez együtt. Testünk mozgása nagyszerűen ki tudja fejezni azt, amit éppen érzünk. „Ugrálunk örömünkben”, mondjuk, máskor meg, ha bánatunk van, kezünkkel eltakarjuk az arcunkat, és lehajtjuk a fejünket. Ilyen ösztönös mozdulatokból alakult ki a tánc, és lett mára egyrészt milliók szórakozásává, másrészt magasrendű művészetté.
A tánc önmagában, hang nélkül is létezik, valójában azonban minden tánchoz tartozik valamilyen zene. S mert valamennyi tánc lényege a ritmikus mozgás, a táncok zenéjének is legfontosabb eleme a ritmus. Tánczenét olyankor is szívesen hallgatunk, amikor nem társul hozzá mozgás - ezt tesszük ezen a hangversenyen. Egyes táncoknál azonban azt is látni fogjuk, hogyan táncolják őket a különböző népek.

Rendező: