„Vállalható popzenét akartunk csinálni”

A 2010-es években hatalmas slágereik voltak, az utóbbi években viszont kevesebbet lehetett hallani róluk. A korábban csak kislemezeket kiadó Bermuda legutóbb egy albummal jelentkezett, Szerb Antal Utas és holdvilág című regényét zenésítették meg. Az együttes január 29-én a Müpában adja elő a lemez dalait – ennek apropóján beszélgettünk a zenekar egyik „felével”, Urbán Dániellel.

A Bermuda másik fele, Mórocz Tomi a Jacked zenekarban kezdte pályafutását, te pedig korábban inkább zenei menedzserként tevékenykedtél Londonban. Nem is volt semmilyen komolyabb zenészi próbálkozásod?

Nem. A zenei menedzserkedéssel az volt a gond, hogy mivel nagyon tehetséges emberekkel dolgoztam, bátortalan voltam a saját zenei képességeimet illetően. Hobbiból nem akartam zenélni, és számomra elég izgalmat jelentett az, hogy kiváló zenészeket menedzseltem. De nekem is volt klasszikus értelemben vett gimis zenekarom, amiben énekeltem és gitároztam. Elindultunk egy tehetségkutatón, megszereztük a második helyet, de azzal semmilyen díj nem járt. Ráadásul a győztes a BlaBla lett, Bérczesi Róbert korábbi együttese, és ők annyira jók voltak, hogy hozzájuk képest mi tényleg sehol nem voltunk.

Hogyan indítottátok be a Bermudát?

Volt egy bulisorozat a Trafóban, a Death Disco, ahol néha DJ-ztem. Később átköltöztünk a Toldiba, aztán meg az Ankerbe, ekkor ismerkedtem meg Tomival. Tudtam, hogy a Jacked már megszűnt, ő pedig egy szólóprojekttel próbálkozik. Az én ötletem volt a zenekaralapítás, és az volt a szándékom, hogy csináljunk mindent úgy, ahogy nem kéne. Ez 2011–2012 körül volt, amikor a hazai együttesek nagy része még mindig inkább albumokban gondolkodott, illetve angol nyelvű dalokat írt. Megkerestem Tomit, és mondtam neki, hogy csináljunk zenekart, ami nem albumokat, hanem csak kislemezeket jelentet meg, és nem angol, hanem magyar nyelven. Mostanra ez már bevált gyakorlat a popszíntéren, de akkor még újszerűnek számított. Vállalható popzenét akartunk csinálni. Találtunk egy producert, Kuriousst, polgári nevén Dózsa Tamást, akinek nagyon tetszettek a munkái, konkrétan egy Supernem-remixet hallottunk tőle, és annak alapján kértük fel a közös munkára. Ő először nem értette, hogy mit akarunk, mert korábban nem producerkedett, de pont emiatt volt szükségünk rá. Tomival megírtuk az első egy-két dalt, és odaadtuk neki.

A Bermuda mindig is egy kifejezetten erőlködésmentes projektnek tűnt.

Igen, de ez nem jelenti azt, hogy félvállról vettük volna a dolgokat. Az egésznek az adta a könnyedségét, hogy nem akartunk klasszikus értelemben vett zenei karriert csinálni. Popzenében gondolkodtunk, és mindenképpen el akartuk juttatni a dalainkat az emberekhez. Szerettük volna ezt a könnyed hangulatot a zenénkben is átadni.

A London és a Monte Carlo című slágereitek a Petőfi Rádió legjátszottabb dalai lettek.

Ma már nincs olyan ereje egy rádiónak, mint tíz vagy húsz éve. Régen egy rádióadó be tudott futtatni egy zenekart vagy énekest, de mára alaposan megváltoztak a zenehallgatási, illetve zenefelfedezési szokások. A London és a Monte Carlo a legutolsó hullámát kapta el annak, amikor a rádió még igazán fontos médiumnak számított, és széles körben tudta a tömegek ízlését befolyásolni.

Utólag mennyire tartod szürreálisnak, hogy még VIVA Comet díjat is nyertetek?

Ezt már akkor is szürreálisnak tartottam. Viszont van, ami szerintem ennél is bizarrabb: hogy a Londonnal egyszerre vezettük a Petőfi, illetve a Class FM listáját. Akkoriban a Class FM volt az egyetlen országos kereskedelmi rádió, és eléggé más zenét játszott, mint a Petőfi. Szinte semmi átfedés nem volt a repertoárjukban, minket leszámítva. De érdekes módon ez akkor nem keltett olyan nagy feltűnést, és ma is kevesen emlékeznek rá. A mi dalunk az egyik oldalról indie-popnak, a másik oldalról kommersz popnak tűnt. Ez egy szerencsés és vicces pillanat volt.

Képeslap című dalotokban Halász Judittal dolgoztatok. Ez a kollaboráció nehezen született meg?

Egyetlen szívfájdalmam van azzal a dallal kapcsolatban: már azután jött ki 2017-ben, hogy a rádió elvesztette korábbi jelentőségét, így nem tudott annyira széles közönséghez eljutni. Mindig is szerettünk volna együttműködni egy generációs hőssel. Halász Juditra azért gondoltunk, mert a Kép a tükörben című albuma gyereklemezként kanonizálódott, miközben van rajta olyan pszichedelikus popdal, ami Nico bármelyik lemezéről se lógna le, ha angol lenne a szövege. Megkerestük őt, hogy énekeljen velünk egy modern popdalt, és azonnal igent mondott. Olyan nyitottsággal és profizmussal, amit tőle tapasztaltunk, korábban csak Londonban találkoztam.

2022 decemberében váratlanul megjelentettetek egy albumot, ami az Utas és holdvilág című Szerb Antal-regény megzenésítése lett. Az elejétől fogva nagylemez formátumban gondolkodtatok?

A popzenész öregszik meg a legnehezebben. A pop mindig a fiatalok műfaja volt. 35-40 évesen már nem tud senki kurrens, aktuális, fiataloknak szóló popzenét készíteni. Egyszerűen ez a dolgok rendje. Volt egy pont, amikor ezt beláttuk, és elfogadtuk, hogy nem lehetünk többé a fiatalok hangja. Tovább akartunk lépni, és kapóra jött, hogy volt pár olyan korábbi dalötletünk, amelyek nem annyira fértek bele a popos keretekbe. Csendesebb, gondolkodósabb szerzemények voltak, és amikor ki kellett találni, hogy merre menjünk tovább, úgy döntöttünk, hogy ezeket az akusztikusabb szerzeményeinket valahogy egy csokorba fonjuk. Néhány évvel ezelőtt elmentem egy olaszországi utazásra, hallgattam a demóinkat, és valahogy összeállt a koncepció, hogy a lemez a szintén Olaszországban játszódó Szerb Antal-regényhez kötődjön.

Amikor kijött az album, egy ideje már nem lehetett hallani rólatok. Miért csökkent az aktivitásotok?

Ahhoz, hogy manapság az ember huzamosabb ideig jelen legyen, nagyon fontos az állandó online jelenlét. Kell a tartalom, hogy pörögjön az algoritmus, és mi ebből a körforgásból kiestünk. Az albumunk mégis elért egy csomó olyan embert, aki esetleg nem is hallott korábban a Bermudáról, és talán nem is követi különösebben a popzenét. Ez egy otthon hallgatós album, így egész jó a hallgatottsága. Ma már nem jön szembe a nevünk óriásplakátokon és nem kérnek az emberek lépten-nyomon autogramot, de erre a müpás koncertre komoly érdeklődés mutatkozik. Megvan a civil életünk, nem távolodtunk el különösebben a zenétől. Tomi kereskedelmi tévék műsoraiban dolgozik zenei producerként, én pedig ügyvédi minőségben foglalkozom többek között zenei előadókkal is.

Kik lesznek a vendégek a müpás koncerten?

Fellép velünk Poniklo Imre, aki az Amber Smith frontembere, és korábban szerepelt Yonderboi második lemezén. Tomival mindketten nagy Yonder-rajongók vagyunk, úgyhogy ennek mentén fogunk egy meglepetésfeldolgozást elővenni. Egyébként a koncert fókuszában nem is az Utas és holdvilág áll, hanem maga Szerb Antal. Ő egy baromi izgalmas, kortalan, európai figura volt. Írt egy olyan regényt, amit mind a magas irodalom, mind a széles közönség elfogad. Az Utas és holdvilág az egyik legnépszerűbb magyar regény. Viszont amíg Ady, Radnóti vagy Kosztolányi mint személy kanonizálódott, addig Szerb személye soha nem lett különösebben ismert, és képről is jóval kevesebben ismerik fel. Pedig ő maga ugyanolyan izgalmas és kortalan figura, mint az alkotása. Be akarjuk mutatni a karakterét, és ebben nagy segítségünkre lesz Olasz Renátó színész. Ő fog idézni majd Szerb Antal leveleiből, naplóiból, műveiből. Szerb szavai, mondatai a mai napig is egy az egyben működnek. A koncerten fellép még Vitáris Iván és Schoblocher Barbara is.

Mi várható a Bermudától a koncertet követően?

Egészen biztosan fognak még hallani rólunk az emberek.