„Tényleg jó ütemben jött a felkérés” - Bemutatkozik a megújult Müpa Magazin főszerkesztője
Március 14-én, a Müpa tizenkilencedik születésnapján jelent meg a mind külsőleg, mind tartalmilag megújult Müpa Magazin. Az intézmény saját szerkesztésű időszakos kiadványát 2006 őszén, még Kiss Imre igazgatósága alatt vehették először kézbe a nézők. Az évek során a magazin – amely ugyanannyira a Müpa-identitás részét képezi, mint az épület ikonikus formái – több arculati változáson is átesett, most először azonban nemcsak külsejét tekintve, de tartalmában is jelentősen átalakult. Erről a folyamatról kérdeztük a magazin új főszerkesztőjét, Libor Anitát.
Mesélj kicsit a szakmai utadról! Mivel foglalkoztál a Müpa Magazin előtt, mik voltak a kedvenc projektek, amelyekben részt vettél? Hogyan lettél a Müpa Magazin főszerkesztője? Mennyire lepett meg a megkeresés? Mennyire volt egyértelmű számodra, hogy elvállalod a feladatot?
Filmes újságíróként kezdtem a pályámat, voltam száguldó riporter, külsős újságíró, belsős munkatárs, szerkesztő, főszerkesztő, szerkesztettem mindenféle formátumú kiadványokat, angolul-magyarul, nemzetközi fesztiválokkal együttműködésben. A filmekkel való foglalkozás komoly elhivatottság az életemben, az Oscar-gála miatti hajnalig fennmaradás aktuális fáradtságom forrása és az egyik legkedvesebb elfoglaltságom. Később az Indexben vezettem a kultúra rovatot, ami mindenképpen egyfajta szakmai csúcs volt az életemben. Bár nagyon szerettem, és mindig örömmel gondolok vissza rá, a kisebbik lányom születése után egyértelművé vált, hogy az a korábbi életmód, amikor minden a napilapos újságírásnak volt alárendelve, számomra nem folytatható. Az elmúlt három évet a Városházán töltöttem a Budapest 150 emlékév szervezésével, ami szintén nagyon inspiratív és kimerítő feladat volt, de cikkek helyett elsősorban emlékeztetőket és e-maileket írtam, és egyre jobban éreztem, hogy hiányzik a lapkészítés, a cikkírás, a kreativitás.
Úgy látszik, ezt sugároztam is magamról, mert egyszer csak jött a megkeresés a Müpától, hogy lenne-e kedvem a Müpa Magazin újragondolásához. Tényleg jó ütemben érkezett a felkérés, vágytam már más jellegű feladatokra, de nagyon meglepett, és nagyon jól is esett, hogy rám gondoltak. Tudtam magamról, hogy képes vagyok ekkora horderejű feladatokra, de mindig jólesik az a visszaigazolás, hogy ezzel mások is tisztában vannak.
A Müpa Magazin nemcsak külsőleg, de belsőleg, tartalmilag is megújult. Milyen hívószavak mentén alakítottátok ki az új koncepciót?
Onnan indultunk, hogy a korábbi, komoly tartalmi minőséget, de alapvetően programajánló jelleget képviselő koncepciót az életmódmagazinok felé közelítsük, hogy olyan személyesebb anyagokat állítsunk elő az előadókkal együttműködve, amelyek közelebb hozzák az olvasókhoz nemcsak a fellépőket, de magát a Müpát mint intézményt is. Fontos volt számomra, hogy olyan műfajok, mint például a jegyzet, helyet tudjanak kapni a struktúrában, és legyenek olyan rendhagyóbb formátumok is, mint a páros interjú vagy a riport, amikor egy napon át követünk egy Müpa-fellépőt. Ehhez arra is szükség volt, hogy legyen a magazinnak saját fotósa: Mari Ornellát bíztuk meg a feladattal, aki meghökkentően gyorsan és lenyűgözően precízen dolgozott, így már az általa készített Harcsa Veronika-címlapról is látszik, hogy megújult a magazin.
Mi volt a legnagyobb kihívás az újratervezés során?
A Müpa olyan, mint egy óriási butik, ahol rengetegen dolgoznak, én pedig külsősként kapcsolódtam bele ebbe az évek óta bejáratott folyamatba. Eleve kihívás volt megérteni a működését, ki mit csinál, ki kivel dolgozik együtt, hogyan kapcsolódnak össze a különböző területek egymással. És amikor azt hittem, hogy már megértettem, kit mivel kapcsolatban kereshetek, akkor mindig jöttek a kivételek, hogy mi miért működik épp abban az esetben másként. De az alapcsapat végül négy főből állt össze, így dolgoztunk hétről hétre.
Mikor kezdtetek el dolgozni az új magazinon? Mennyi idő kell ahhoz, hogy összeálljon egy ilyen kiadvány?
Sok. Szeptemberben ültünk le először, decemberig dolgoztunk azon, hogy kialakuljon egy olyan váz, ami meg tud tartani egy magazint, lapszámonként meg lehet tölteni új és új tartalommal, de rugalmas annyira, hogy lehetőséget adjon az alkalmazkodásra is. Ezt többszörös jóváhagyási körök követték, közben jött a december, a karácsony meg a januári szénszünet. Az eredeti terv az volt, hogy még decemberben felkérjük a szerzőket, de ez végül januárra csúszott. Ekkor kértük fel őket februári leadással, ami sok anyag esetében szűk keresztmetszetnek bizonyult, hiszen a megújult magazinban elsősorban nem íróasztal mellett, saját kútfőből megírható cikkek vannak, hanem több olyan, amit egyszerűen szólva le kellett talpalni, megszólalóval egyeztetni, fotóztatni. Végül minden összeállt, de nem számoltam, hány verzió készült a tördelés folyamán, és a lektorunk kitartására is nagy szükség volt az utolsó napokban.
Melyik a kedvenc cikked az új magazinból?
Nem cikk, hanem vers, mert olyan is van benne! Ki gondolná, hogy miközben az ember éjszakánként (is) egy intézményi kiadvány újrastrukturálásán agyal, fellépőket, megközelítési módokat, szerzőket-fotósokat párosít, létrejön egy olyan kegyelmi pillanat, egy találkozás, amelyből vers születik. Szabó T. Anna és Sebestyén Márta a Müpa fotózásán úgy egymásra hangolódtak, hogy Anna versben örökítette meg az élményt. Elmondhatatlanul büszke vagyok arra, hogy ezt a verset először a Müpa Magazinban lehet olvasni. Ez szerencsés következménye annak, ha vannak hosszú, elmélyülésre alkalmas cikkek egy magazinban. De sok rövidebb anyag is készült, amelyekkel kapcsolatban volt bennem aggodalom, hiszen akármilyen jó koncepciót kitalálhatok, a végeredmény a szerzőkön múlik majd, akik végtelen türelemmel viselték a szerkesztési folyamatot, a javaslatokat, az újraírási köröket. Az egyik legrövidebb cikk szerzője, Csepelyi Adrienn annyi szellemességgel oldotta meg ezt a nehéz feladatot, amiért nem tudok elég hálás lenni.
Miért lesz érdemes kézbe venniük azoknak is az új Müpa Magazint, akik nem járnak rendszeresen a Müpába?
Természetesen azért, hogy ezentúl járjanak a Müpába! De komolyra fordítva a szót: ez a mostani magazin inkább hasonlít egy magas kultúrával, verssel, irodalommal, komolyzenével, tánccal és divattal foglalkozó glossy magazinra, mint egy intézményt bemutató hivatalos kiadványra, ami szigorúan azoknak szól, akik kívülről-belülről ismerik az épületet. Éppen ellenkezőleg, egy egész rovatot szentelünk a Müpa és a Müpát működtető emberek bemutatásának, hogy azok is megismerhessék, akik nem hazajárnak a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Vagy arról a sokunkat érintő őrületről, amikor egy komolyzenei tartalomra szeretnénk rákeresni a streamingszolgáltatókon, és minden kijön találatként, csak az nem, amit eredetileg keresünk. És készült a magazin olvasásához egy Spotify-válogatás is, amit én például sokat hallgatok azóta, úgyhogy már csak ezért is megéri kipróbálni a kettőt együtt: a zenehallgatást és a magazin olvasását.
Te magad is rendszeresen jársz a Müpába. Melyik volt eddig a kedvenc Müpa-élményed, és melyik előadásokat várod a közeljövőben?
Nagyon sok jó élményem fűződik a Müpához, egészen vegyesek, volt, hogy a főnököm kamaszlányát kellett elkísérnem a Dán Királyi Balettre. Zubin Mehtát 2011-ben láttam először, óriási élmény volt, pedig ha jól emlékszem, a harmadik emeletre kaptunk állójegyet. A másik két kedves koncertélmény a kislányomhoz kapcsolódik, akivel megbeszéltem, hogy muszáj februárig bent maradnia, mert még meg kell néznem Nils Frahmot, utána megszülethet nyugodtan. Mindenórás terhesen nagyon hálás voltam az ülőjegyért. Ugyanebben az évben júniusban pedig Charlotte Gainsbourg koncertje volt az első alkalom, hogy kihagytam az esti altatást otthon, így testi-lelki szempontból is felejthetetlen élmény volt. Amúgy gyerekekkel is izgalmas a Müpába járni! A Szegedi Kortárs Balett Hamupipőkéje felejthetetlen volt mindannyiunknak, és a Magyar Állami Népi Együttes előadását is nagyon élvezték. Szoktuk otthon az online közvetítéseket is nézni, hogy felkészítsék őket egy igazi hangversenyre, de egyelőre annyi kérdésük van egy szimfonikus koncert vagy egy szcenírozott operaelőadás közben, hogy ezeket egyszerűbb otthon megvitatni, mint a nézőtéren. Még bekerülnénk egy vitriolos Csepelyi Adrienn-cikkbe!
A megújult Müpa Magazin már elérhető az intézményben és Budapest kulturális csomópontjain, illetve fellapozható online is!
