Mégis mitől olyan izgalmas a több száz éves brit kóruskultúra?

Ezt az igazán szerethető, sokszínű és gazdag hagyományokkal rendelkező szigetországi exportcikket a világ minden pontján ismeri a közönség. Hogy hogyan tudott egészen máig ennyire népszerű maradni, sőt, egyre változatosabb, izgalmasabb formát ölteni, azt megpróbáljuk ebben a cikkben felskiccelni.

Kezdjük ott, hogy a kórus és a kóruséneklés túllép a zenei kereteken: a nemzeti és kulturális identitást erősíti, közösségformáló erőként működik, és a mentális egészségre gyakorolt hatása is elismert tény. Ennyi fontos szerep és tulajdonság mellett nem meglepő, hogy ma már széles rétegek váltak a kóruskultúra részeivé, amelynek történelmében egyaránt megférnek a keresztény liturgikus hagyományok, az egyetemi intézmények tradíciói, klasszikus mesterek, mint Thomas Tallis, William Byrd vagy Benjamin Britten ujjlenyomatai, a modern királyi és történelmi ceremóniák pillanatai, valamint popzenei hatások is.

A Cambridge-i St John's College Kórusa © Keith Heppel

MINDEN A GREGORIÁN ÉNEKEKKEL KEZDŐDÖTT

A műfaj évszázados vallási, társadalmi és zenei gyökerekkel rendelkezik, alapjait a római kori Britanniában a kereszténység elterjedése és a gregorián énekek teremtették meg. A kolostorokban – mint amilyen például a canterburyi – a misék éneklése a vallási élet szerves részét képezte. A normann hódítás kontinentális hatásokat hozott, beleértve a liturgikus zene összetettebb formáit is, a repertoár többszólamú művekkel gazdagodott. Később a Rómától való elszakadás átalakította a kórusok szerepét, az anglikán egyház a liturgikus zene új stílusait támogatta – ennek az időszaknak Tallis és Byrd voltak meghatározó alakjai. Végül a XIX. században a plébániai kórusok és a közösségi énekkarok megjelenése terjesztette el a kóruskultúrát a katedrálisokon és főiskolákon kívülre.

KIRÁLYI ESKÜVŐK ÉS TEMETÉSEK ALÁFESTÉSE

Az olyan monumentális londoni templomok, mint a westminsteri apátság és a Szent Pál-székesegyház, természetesen hatalmas szerepet játszottak a brit kórusművészet történetében. Az apátság kórusát a X. században alapították, az 1560-as években, I. Erzsébet uralkodása alatt már nemzeti eseményekre és királyi ceremóniákra hívták. Modern kori történetében megtalálhatunk jó néhány izgalmas, tömegeket megmozgató eseményt. Ilyen volt például II. Erzsébet koronázása, de ők énekeltek Vilmos és Katalin esküvőjén, valamint Churchill, Diana hercegnő és a királynő temetésén is. Hasonlóan jeles történelmi eseményeken vett részt a Szent Pál-székesegyház kórusa is: az 1666-os nagy londoni tűzvészt követően 1710-ben ők avatták fel a templomot, majd később Winston Churchill 1965-ös temetésén rótták le tiszteletüket, de Károly és Diana 1981-es esküvőjén is szerepet kaptak.

KÓRUSOK AKADÉMIAI KÖZEGBEN

A brit főiskolákon, különösen az olyan neves intézményekben, mint az Eton College, ahova Vilmos és Harry herceg is járt, régi hagyománya van a kórusmuzsikának. A kollégiumok oktatási és kulturális éthoszának szerves részét képezi ez a brit kulturális jelenség, az akadémiai kiválóságot elválaszthatatlannak tartják a zenei műveltségtől. Oxford és Cambridge főiskoláit is meg kell említenünk: az utóbbi városban található King’s College 1441-ben jött létre, alapítója VI. Henrik király volt, együttese pedig azóta is a brit kórusmuzsika sarokköve. Repertoárjuk a középkori énekektől a reneszánsz polifónián át a barokk remekművekig, romantikus himnuszokig és kortárs kompozíciókig terjed. Ennél is meglepőbb, hogy lemezeket is adnak ki, sőt, rendszeresen szerepelnek rádióban és televízióban.

A VI. Henrik alapította King's College kórus 1sának karácsonyi koncertjét 1928 óta közvetíti a BBC
Forrás: King's College Cambridge

A POPKULTÚRA HATÁSA A KÓRUSOKRA

Az utóbbi évtizedekben a műfajban induló sikeres formációk révén a pop- és az amatőr zenélés is színesíti a kóruskultúrát. 2005-ben alapították a Rock Choirt, amelyre rendszeresen „a nemzet kedvenc kórusaként” hivatkozik a brit sajtó. ABBA-, Coldplay- és Queen-számokat énekelnek, zenei képzettség nélkül csatlakozhat bárki, a tagokat a szórakozás és a zene szeretete tartja össze. Az 1982-ben alapított London Community Gospel Choir a hagyományos gospelt a soul, a jazz és az R&B elemeivel vegyíti, és olyan művészekkel dolgoznak együtt, mint Adele, Paul McCartney vagy Madonna. A The Kingdom Choir nevével pedig milliók ismerkedhettek meg, amikor a Stand by Me-t énekelték Harry herceg és Meghan Markle esküvőjén. A kórusokat számos fesztiválon ünneplik, ezek az események szintén hozzájárulnak a műfaj popularitásához. A Three Choirs Festival története egészen 1715-ig nyúlik vissza, a londoni Voices Now Festivalt pedig az eklektikus, vibráló, underground művészeti életéről ismert Camden városrészben rendezik meg.

HARRY POTTER VARÁZSLATÁTÓL A FLEABAG SZARKAZMUSÁIG

Még ennél is nagyobb sebességgel képesek terjeszteni a kórusok jó hírét a szélesvásznú mozifilmek és a kanapén darálható sorozatok. A Gyűrűk Ura epikus jelenetei és a Harry Potter varázslatos Roxfortja nem lenne ugyanolyan a London Voices együttes közreműködése nélkül, ahogy Narnia misztikus atmoszférája sem a The Bach Choir nélkül. A Ki vagy, doki-ban, A koronában, a Downton Abbey-ben és még a Fleabag-ben is kereshetjük a kóruselemeket, de a karácsonyhoz közeledve azért az Igazából szerelmet is érdemes elővenni.

Az adventre ezekkel a művekkel is hangolódhatunk, és december 16-án akár személyesen is megtapasztalhatjuk a kórusok varázslatos erejét, hiszen immár harmadik alkalommal lép fel a Müpában az 1670-ben alapított Cambridge-i St John’s College Kórusa.