„Kell hozzá a csillagok együttállása”

Dorozsmai Péterrel beszélgettünk

A hazai progresszív rock egyik kulcszenekara, az East utolsó felállásából Takáts Tamás énekes, Pálvölgyi Géza billentyűs és Dorozsmai Péter dobos hozta létre – további zenészekkel kiegészülve – az iLand zenekart. 2022-ben megjelent remek bemutatkozó lemezük, A sziget című artisztikus rockalbum anyagát március 30-án a Müpában adják elő – a koncert előtt Dorozsmai Péterrel beszélgettünk minderről.

Amikor a nyolcvanas évek közepén a Korálból az Eastbe kerültél, egy átalakuló együttes tagja lettél. Az 1986 című lemezen még Homonyik Sándor énekelt, de aztán Takáts Tamással kialakult az East második nagy felállása, amellyel három nagylemezt készítettetek. Ezek szépen elkülöníthetők az East első, nyolcvanas évek eleji korszakától, és önmagukban is egy nagyon erős, egyéni világot építettek fel. Milyen volt ekkoriban az Eastben játszani?

A kialakult felállás nyilvánvalóan hozta magával azt a helyzetet, hogy új zenészek új, másfajta zenék megszületését jelentik. Az Eastben nagyon szerettem, hogy nem akartunk semmilyen divathullámnak megfelelni, hanem a magunk kis lelkületét muzsikáltuk el. Hosszú távon ez a legkifizetődőbb, legjobb dolog, mert ha az ember valami eredetit alkot, az sokkal időtállóbb, mint az aktuális divathangzások, amelyek jönnek-mennek.

Az ebben a felállásban (Móczán Péter basszusgitáros, Pálvölgyi Géza billentyűs, Dorozsmai Péter dobos, Takáts Tamás énekes) rögzített második, angol nyelvű lemez, az 1992-es Taking The Wheel remek formában mutatja a zenekart. A nyelvváltás miatt esetleg ti is éreztétek, hogy külföldön is jobban tudnátok promotálni, sikerre vinni a zenekart?

Az angol nyelvű lemez úgy indult, hogy egy svájci kiadó, a Blue Martin Records látott bennünk fantáziát. Zenészfejjel nem feltétlenül gondolkozik máshogy az ember semmilyen esetben, de itt adódott egy óriási lehetőség, hogy a világpiacra nyitottabb verziókat alkossunk. A zene persze egyetemes, a világ minden részén érthető, átélhető, talán inkább a szöveg az, amelyre jobban oda kell figyelni, ha külföldre ír dalokat az ember, és ebben nagy segítségünkre volt Duncan Shiels nevű barátunk, aki a Reuters hírügynökségnek dolgozott, és itt élt Magyarországon. Ő egy rendkívül muzikális ember, nagyon kreatív ötletei voltak a szövegekkel kapcsolatban. Ezenkívül persze zeneileg is igyekeztünk a legjobban sikerült dalokat összeválogatni, ha már egy ilyen lehetőség adódott, hogy nemzetközi megjelenésű lemezt készíthettünk.

Hogyan működött ekkoriban a belső dinamika az Easten belül? Hogyan születtek a dalok? Te is alaposan kivetted a részed a dalszerzésből.

Csapatmunka volt – összejöttünk a próbateremben, és mindenki hozzáadta a maga egyéniségét. Remek légkörben születtek a számok, amire bizonyíték, hogy időtállóak lettek, és a mai napig nagyon jó visszahallgatni őket.

Abszolút így van, hiszen mindkét magyar nyelvű lemezre, az 1988-as A szerelem sivataga címűre és az 1994-es Radio Babelre is igaz, hogy időtálló, vagy még inkább időtlen. Nagyon sok minden ötvöződik ezekben a kiadványokban: egyrészt az East alaphangütése, az artisztikus, progresszív rockzene, de egy olyan egyéni megszólalásmód is, amelynek nem nagyon volt párja akkoriban itthon. Még azt is lehet mondani ezekre a kerekre formált artisztikus popdalokra, hogy rengeteg volt köztük a slágeres, akár rádiókba való.

Nem ez volt a fő szempont, bár egy zenésznek nyilván jó, ha a dalait játssza a rádió. Nem voltunk erre rákényszerítve, se rászorulva, de közben tényleg olyan számok születtek, amelyeket simán játszhatott volna a rádió. Örülök, ha ez másnak is átjött, mert az mindig jó, ha szélesebb körben is értelmezhető, amit az ember csinál. Szép kihívás, hogy valami artisztikus is legyen, de szélesebb tömeg számára is befogadható, és ez a legtöbb, amit el lehet mondani egy jó dalról.

Az East az 1994-es lemez után pihenőpályára állt. A 2010-es években lett újra aktív, majd 2017-ben adtatok egy nagyobb, karrierösszegző koncertet, amelyből, ha jól sejtem, idővel kinőtt az új formáció, az iLand. Hogyan történt ez pontosan?

Ha az ember zenésznek születik, és nem áll színpadra, akkor egy idő után mindenféle baja kezd támadni emiatt. Ez a mi közegünk, ahol élni tudunk, és hiányzik, ha hosszú ideig nincs jelen. Pálvölgyi Géza barátom hívott fel egy idő után, hogy nincs-e kedvem csinálni valamit. Jöjjünk össze, írjunk dalokat. Az Easttel Móczán Péter zenekarvezető rengeteg egyéb elfoglaltsága miatt hosszú évekig nem nagyon voltak koncertek, mi pedig úgy éreztük, hogy van még közlendőnk a színpadon. Így jött létre az iLand, ami tagságában majdnem az East utolsó felállása, és játsszuk azokat a számokat is, amelyeket ezzel a formációval szereztünk.

Az East folytatása mindez, vagy – stílusosan – inkább egy önálló zenei sziget?

Ahogy a nevünkkel is utaltunk rá, lehet inkább azt mondani, hogy önálló sziget. Azt se mondanánk, hogy megszűnt az East, inkább csak szünetel, hiszen ott Móczán Péter zenekarvezető álmodja meg, hogy mi történjen. Mi viszont kitaláltuk, hogy ezt szeretnénk csinálni, és ehhez nagyon jó társakat találtunk Madarász Gábor gitáros és Kontor Tamás basszusgitáros személyében. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk mi így, öten.

A sziget címmel 2022-ben jelent meg az iLand bemutatkozó albuma, amely egy nagy léptékű, mégis egy lélegzetvételű, egybefüggő anyag, egy nagy zenei gondolatfolyam. Hogyan született meg?

Nekem különösen örömteli volt azt érezni, hogy szembe tudtunk menni a jellemző példákkal. Mert ugye általában az a jellemző, hogy fiatalabb korában egy zenekar ír egy-két nagy slágert, aztán az egész pályáján abból él, úgy, hogy már nem sikerül megismételnie önmagát. Nekünk sikerült úgy összehozni egy új albumot, hogy jobbnál jobb dalok vannak rajta, amelyek felveszik a versenyt a régiekkel, ráadásul szép kerek egységet képeznek. Hogy ezt minek köszönhetjük? Jókor, jó helyen, jó emberekkel csináltuk az anyagot. Ez mindannyiunk lelkében egy kis sziget – nagyon találó a zenekar elnevezése, mert mindannyian a szívünket, lelkünket beletettük, és fantasztikus érzés mindezt zene formájában átadni a közönségnek. Ilyen ritkán jön össze egy zenész életében, kell hozzá a csillagok együttállása.

Honnan jött az ötlet, hogy egy bónuszlemezt is csatoljatok a lemez mellé, amelyen az East említett korszakának dalaiból játszotok egy műsornyit?

Géza is, én is úgy éreztük, tartozunk magunknak annyival, hogy összefoglaljuk a régi évek dalait, azt a hangulatot, amely végigkísérte az Eastet. Arra voltunk leginkább kíváncsiak, hogy hogyan játssza, szólaltatja meg az iLand ez a műsort. És persze mindez a közönségnek is szólt: visszük tovább azokat a dalokat.

A lemezt hallva, illetve ahogyan mesélsz most a projektről, adja magát a kérdés, hogy merre tovább az iLanddel? Nem tűnik egyszerinek a történet.

Biztos vagyok benne, hogy lesz folytatás. Látva a zenésztársaimat, mindenkiben az él, hogy ezt csinálni kell. Fogunk még új dalokkal jelentkezni, mert nekünk is nagy örömet okoz mindez.

Már a lemezbemutató koncert is nagy siker volt…

Ilyet én még nem láttam koncerten! Az első három számot egybefüggően játszottuk, így egy jó darabig nem volt lehetőség arra, hogy leálljunk, és lemérjük, hogyan fogadja őket a közönség. Vagy húsz percig játszottunk, mire reagálhattak, de egy zenész ritkán élheti meg, hogy ilyen tapsvihar és siker jöjjön vissza a nézőtérről. Az, hogy a koncert elejétől ennyi szeretet áradt felénk, hihetetlenül inspiráló volt.

Mire számíthatunk a Müpa színpadán?

Nagyon készülünk, próbálunk a koncertre, úgy állunk neki, hogy ugyanezt egy még nagyobb helyen is átélhessük. A Müpa gyönyörű, a szellemek ott vannak a falakban, és mi is szeretnénk ott megtalálni a helyünket. Bízom benne, hogy itt is megszületik a katartikus hangulat.