Fotó: Szilágyi Lenke

Ismerje meg a Literárium-sorozat következő főszereplőjét, Schein Gábort

Schein Gábor pályája olyan, mint egy kaleidoszkóp, folyton változó színes üvegdarabjaival. Vagy legutóbbi kötetének főszereplőjét játékba hozva azt is mondhatjuk: „a rinocérosznak százezer alakja és korlátlan kiterjedése van.” Miből is áll tehát ez a számtalan formájú és kiterjedésű, sokszínű alkotói világ?

A költő, író, műfordító és egyben irodalomtörténész a kortárs magyar irodalom egyik legtermékenyebb és legváltozatosabb életművel rendelkező középgenerációs szerzője. Tudása széles és elmélyült, érdeklődése és figyelme sokirányú, érzékenysége pedig mindezt a tudást, sokféle ismeretet mozgósítja, hogy saját és szűkebb-tágabb közösségének életét, múltját, de nemegyszer aktuális jelenét is művészetté, irodalmi alkotássá formálja.

Schein Gábor írásművészete számtalan műfajban, formában megmutatkozott már. Kezdetben elsősorban a költészet állt alkotói tevékenységének előterében. Lírája ezer szállal kötődik a költészeti hagyományhoz, hiszen irodalomtörténészként is elsősorban a költői életművek, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky, Füst Milán és a Nyugat költészete áll érdeklődésének középpontjában. Ugyanakkor magabiztos formaismerettel rendelkező lírája el is rugaszkodik a mesterek örökségétől, és új megszólalási lehetőségeket keres, mint például a (retus) című kötet prózaverseiben, amelyben a kiretusált múlt darabjainak visszanyerése, helyreállítása történik.

A múltra és az aktuális jelenre egyaránt irányuló alkotói tekintet egy-egy életszakaszt s annak belső lenyomatait sűríti össze egy-egy kötetben. Így a megszólalásmód, a líranyelv az élet- és léthelyzet változásával szintén örök változásban van. Ennek köszönhető, hogy Schein verseskötetei mindig valami mást, újat hoznak, akad köztük mitikus-mesei versfolyam (Irijam és Jonibe), verses regény (Bolondok tornya), teret és időt bejáró mozgás (Éjszaka, utazás) vagy éppen a bezártság, változtathatatlanság tapasztalatait közvetítő Üdvözlet a kontinens belsejéből. A költő legutóbbi verses műve, az Ó, rinocérosz pedig az ovidiusi átváltozástörténetekre rájátszva a mítoszok átírásával, rombolásával-építésével alkotja meg az egyszerre bumfordi és légies rinocéroszlét kortárs világnézetét.

A szerző prózájában az egyéni és a kollektív múltfeldolgozás egyaránt szerepet kap. A lírai művek tematikájához, kérdéseihez hasonlóan a törésvonalakkal szabdalt múlt és a gyerekkor kap történetet a Lázár! című regényben, a Svéd pedig idegen közegbe helyezve, külső nézőpontból ábrázolja a kollektív történelmi traumák hatásait az egyes emberre. Schein prózai művei, legyenek azok novellák (Megölni, akit szeretünk), politikai esszék (Esernyők a Kossuth téren) vagy regények, megmutatják, hogy a múltnak milyen következményei vannak az egyén életére, a társadalom rossz beidegződéseire, mentális állapotára, a jelen közérzetére.

Művei összességükben közélet és magánélet szétválaszthatatlanságát, könyörtelen összefonódottságát sugallják, menekülni nem lehet.

A cikk eredetileg a Müpa Magazin 2023. március-áprilisi számában jelent meg.