Hopp, egy Mozart-mű, eddig még sosem hallott formában

Néhány nappal a magyarországi bemutató előtt ismerheti meg a nyilvánosság Mozart kedvelt egyházi műve, a c-moll mise soha korábban el nem hangzott változatát. A zeneszerző több mint kétszáznegyven évvel ezelőtt félbehagyta művét, amelyhez most Jordi Savall revíziója alapján Luca Guglielmi készített kiegészítést.

A kultúrtörténet különböző módokon viszonyul a töredékben maradt darabokhoz. Van, amikor szinte szentségtörés lenne egyetlen hangot is hozzáadni ahhoz, amiről biztosan tudjuk, hogy az eredeti komponista alkotása, míg más esetekben a befogadói élmény vagy az előadhatóság érdekében engedményeket kell tenni. Éppen Mozart esetében láthatunk példát az utóbbira: a Requiem befejezése már röviddel a zeneszerző halála után elkészült, és bár az idők során újabb hitelesnek szánt kiegészítések is születtek, valószínűleg senki nem érzi úgy, hogy szentségtörés lenne a Süssmayr-féle változatot játszani.

A c-moll miséhez nem készült befejezés, sem Mozart életében, sem később: a zeneszerző 1782–83-ban írta meg az elkészült részeket, sok más művével szemben azonban nem felkérés, hanem belső motiváció vezette. Először akkor fogadta meg, hogy misét komponál, amikor menyasszonya, Constanze megbetegedett, másodjára pedig nem sokkal házasságkötésük után, amikor felesége első gyermekükkel volt várandós, és a komponista a problémamentes gyermekszülésért fohászkodott. Apja és nővére ellenérzéssel figyelte, hogy bohém körökben találta meg párját, de Mozart egy levél szerint úgy tervezte, hogy Salzburgba hazatérve felesége énekli el a mű szoprán szólóját, így családja is megbékél majd választottjával.

A pénz azonban nagy úr, és bármilyen nemes szándékok kötődtek is a mise megkomponálásához, Mozartot hamarosan elborították a nagyobb jövedelemmel kecsegtető munkák. Így a tervezett bemutató idejére, 1783 októberére a c-moll misének csak a ma is ismert részei készültek el, és a zeneszerző – a mi szempontunkból igazán figyelemre méltó módon – más alkotásainak részleteivel egészítette ki a művet, hogy elő lehessen adni. A nagy családi megbékélésre nem került sor, a Mozart házaspár első gyermeke pedig sajnos néhány hónapos korában meghalt, így talán érthető, miért nem érzett a komponista túl nagy késztetést, hogy a pusztán saját belső békéjét szolgáló alkotást befejezze. A mű sorsa akkor pecsételődött meg végleg, amikor Mozart a már elkészült részeket felhasználta A bűnbánó Dávid című (szintén megrendelésre készült) kantátájában.

A zenetörténeti hírnév azonban nem ezt a kész művet, hanem a töredékes c-moll misét emelte a halhatatlan remekművek sorába, legalábbis annyit, amennyi megvolt belőle: a Kyriét és a Gloriát, a Credo két tételét (köztük az elragadóan szép Et incarnatus est szopránszólót), valamint a Sanctus és a Benedictus részeit. Az idők során persze izgatta a zeneértők fantáziáját, hogyan is szólna a mise a maga teljességében, így történtek kísérletek a hiányzó részek valamiféle kipótlására. Először a 20. század elején hangozhatott el a „teljes” c-moll mise a zeneszerző-zenetudós Georg Alois Schmittnek köszönhetően, aki más Mozart-művek segítségével igyekezett rekonstruálni a hiányzó részeket. A darab másik közismert kiegészítése bő száz évvel később keletkezett, az amerikai zongorista-zenetörténész, Robert D. Levin készítette el a maga változatát – ő egyébként ugyanezt a Requiemmel is megtette.

Hamarosan azonban egy egészen új, a historikus megközelítésmód óriási tekintélyű alakjához köthető formában hallhatjuk a c-moll misét. Az elkészült változat Jordi Savall revíziójára épül, aki saját együttesei, a La Capella Nacional de Catalunya és a Le Concert des Nations közreműködésével vezényli majd a művet. Az elhangzó muzsika a katalán karmester állandó munkatársa, Luca Guglielmi karmester-zeneszerző, számos korhű billentyűs hangszer kiváló ismerőjének munkáját dicséri. Ők ketten csaknem húsz esztendeje dolgoznak együtt, mostani vállalkozásukkal pedig minden bizonnyal még nagyobb betűkkel írták be magukat a zenetörténetbe. Guglielmi úgy nyilatkozott, igyekezett minél kevesebb saját zenét komponálni, döntően Mozart alkotásaira, vázlataira fókuszált. Így került be részlet A bűnbánó Dávid további részeiből, a zeneszerző olyan elkészült tételeiből, amelyeket később mégsem használt fel, és a darab már meglévő muzsikájából is visszaköszönnek dallamok.

Jordi Savall © Philippe Matsas

A c-moll mise legújabb kiegészítésének ősbemutatójára mindössze néhány nappal a Müpában tartott koncert előtt kerül sor: alkalomhoz illő módon Mozart születésnapja alkalmából, január 26-án Salzburgban hallhatja először a közönség a művet. Így a világ zenebarátai számára ma még titok, hogyan is szól Luca Guglielmi és Jordi Savall változata, milyen is lesz a c-moll mise abban az elképzelt teljességben, amelyben talán elkészülhetett volna, ha a zeneszerző élete másként alakul. Az persze örök kérdés, mennyire van értelme ilyen feltételezésekbe bocsátkozni, de hogy mit is nyer a zenetörténet a jól ismert mű új verziójával, az a magyar közönség számára is kiderül január 30-án a Müpában.