© Csibi Szilvia, Müpa
Fekete-Kovács Kornél: „Fontos volt, hogy az intim hangzásból ne csináljak csinnadrattát”
Vajon illik egymáshoz a francia sanzon és a big band? Különös csavar, hogy egy Eötvös Péter-opera ihletésére találkoznak a nemrég elhunyt zeneszerző emlékére szervezett koncerten. Fekete-Kovács Kornél a Le Balconból írt zenekari szvitet, amely Eötvös jazzihletésű darabjaival karöltve most először csendül fel. A Modern Art Orchestra alapítóját a határok feszegetéséről is kérdeztük.
A Le Balcon különös opera, a klasszikus hangzás mellett a francia sanzon zenei világából építkezik. Ön big bandre komponált belőle zenekari szvitet. Hogyan lehet ezt a stilárisan sokszínű zenét harmonikusan áthangszerelni?
Eötvös Péter rendkívül nyitott alkotó volt, amit egyik nap hallott, azt másnap már belekomponálta egy darabjába. Ez az attitűd általában a jazzmuzsikusokra jellemző, ám Péter valamennyi művében fellelhető ez a nyitottság és gyakran a jazzes ihletettség is. Nagyon szerette a műfajt, anyanyelvi szinten ismerte és használta.
2023 májusában írt nekem, hogy keressem meg, mert van egy ötlete. Fájlalta, hogy a Le Balcont – bár számára különösen kedves volt – méltatlanul ritkán játsszák, és úgy vélte, érdemes lenne az opera meghatározó részeit egy húszperces szvitbe sűríteni. Fel is vázolta, milyen együttesben gondolkodik.
A szaxofon Eötvös Péter egyik kedvenc hangszere volt. Az volt a kérése, hogy a szvitet egy ütőhangszerre, egy nagybőgőre, egy klasszikus és elektronikus zongorára, egy gitárra és négy szaxofonra (szoprán, alt, tenor, bariton) hangszereljük. Hozzá is kezdtem a munkához, és még javában dolgoztam, amikor felmerült egy koncert lehetősége. Akkor még Péter 80. születésnapját akartuk megünnepelni. Megkérdeztem tőle, mi lenne, ha elkészíteném a big band verziót is, ő pedig igent mondott. December 5-én ezt fogja hallani a közönség.
© Csibi Szilvia, Müpa
Teljesen egyértelmű volt, hogy melyek az opera sarokpontjai?
Egyáltalán nem. Rendkívül sok időmbe telt, míg beleástam magam a darabba. Péter is segített ebben.
Az Ön számára miért izgalmas a Le Balcon?
Mert – ahogyan az elején említette – nagyon érdekes zenei világa van. Péter a sanzonokból indult ki, és a francia muzsika átszövi az egész operát.
Összeillik a sanzon és a big band?
Ezt így nem állítanám. De a lokálokba szánt muzsika megidézi a szalonzenekari hangzást. Péter az operában sem használt túl nagy apparátust, és mindvégig az volt az érzésem, hogy egy színházi zenekari felállás ihlette. Ezért számomra is fontos volt, hogy az intim hangzásból ne csináljak csinnadrattát.
A jövőre húszéves Modern Art Orchestrával régóta dolgoznak azon, hogy megmutassák: a big bandnek sok arca van.
Amikor az emberek azt hallják, hogy jazz big band, akkor nyilvánvalóan a swingkorszak hangzása jut először eszükbe, és a Great American Songbook előadóihoz kötik a formációt, pedig az mára ennél jóval sokszínűbb lett, hangzását tekintve sokkal szélesebb spektrumon mozog.
Az Eötvös Péter emlékére rendezett koncerten számos mű csendül fel. Milyen szempontok szerint állította össze a programot?
Megpróbáltuk összegyűjteni Péter azon darabjait, amelyek egyértelműen a jazzhez kapcsolják őt. A koncert a Tücsökzenével (Cricketmusic) kezdődik, amely egy elektronikus zenei darab, a tücskök ciripelését idéző madrigál. Eljátsszuk a Lectures différentes című szaxofonkvartettet, illetve egy már-már klasszikusnak mondható darabot, amelyet Péter eredetileg Gőz Lászlónak ajánlott: a Paris-Dakart. Utóbbinak két verziója létezik. Van egy, amelyet Péter hangszerelt, és így rögzítettük a BMC Records számára. Akkor még a Budapest Jazz Orchestrát vezettem, és utána is sokat játszottam koncerteken a darabot.
Az egyik előadás után Péter odajött hozzám, és azt mondta, hogy nagyon sokszor hallotta ezt a művét élőben, és úgy érzi, hogy amit elképzelt, nem működik. Hiányzik a darabból egy nagyon fontos mély regiszter. Azt kérdezte: volna-e kedvem áthangszerelni. Kapva kaptam az alkalmon, és elkészítettem a Modern Art Orchestrára szabott verziót. A koncerten ezt fogjuk előadni, Gőz László játssza majd a harsonaszólót. A Music for New York Péter 1971-ben komponált műve, amelynek eredeti felvételére is jazzmuzsikusokat hívott. Félig elektronikus darab, félplayback, amelyben az előadóknak – bizonyos instrukciók alapján – improvizálniuk kell. Úgyhogy ez is testhezálló feladat.
Ezután következik a Le Balcon Suite, majd A nyári felhő. 2017-ben Magyarországon volt a vizes világbajnokság, és Pétert felkérték, hogy írjon erre az alkalomra egy darabot. Elővette Egyedül című, korábban gyerekkórusra komponált művét, és megkért, hogy készítsek belőle nagyzenekari változatot, amelyhez Varró Dániel írt új verset. Így keletkezett A nyári felhő. Kézenfekvő gondolat, hogy ezzel zárjuk le az estét.
© Csibi Szilvia, Müpa
Már szót ejtettünk a határok feszegetéséről, és a Modern Art Orchestrával sokat kísérleteznek, például Kodály-, Bartók- és Liszt-műveket dolgoznak át. Bármit el lehet big banddel játszani?
Azt mondanám, hogy minden olyan művet el lehet játszani, amely egy zongorakivonatból megszólaltatható. Amikor 2023 májusában a Ligeti-programunkat állítottam össze, azzal szembesültem, hogy Ligeti ikonikus darabjai, amelyek az emigrációja után születtek, nem véletlenül vannak azokra a hangszerekre írva. Próbálkozhatok másfajta hangszer-összeállítással, de az eredeti hatást nem lehet reprodukálni. Ezért is döntöttem úgy, hogy inkább a korai zongoradarabjaival kezdünk el foglalkozni, és azokból készítünk big band átiratokat.
A Legendás albumok sorozatban a nagy klasszikusokat idézik meg. Ez miért fontos?
Egy gyakorló muzsikus számára elengedhetetlen, hogy időről időre visszatérjen a gyökereihez. Amikor tizenkilenc éves voltam, Clifford Brown szólóit kottáztam le magamnak, és most olykor-olykor ugyanezt csinálom, mert az innováció mellett fontos a tradíció ismerete és folyamatos szem előtt tartása is. Egyértelmű viszonyítási pontokat ad.
Mi jelenti most az innovációt az együttes számára?
Folytatjuk a Bartók-lemezzel elkezdett gondolatot, és most egy Erkel-duetteket feldolgozó anyagra készülünk. 2023-ban csináltunk egy Weöres Sándor-estet, és egészen beleszerettünk a versekkel való munkába, így most Nagy Lászlóval folytatjuk a sort – 2025-ben lesz születésének századik évfordulója. Van egy elképzelésem egy nagyszabású Duna-projektről is, amelyben fontos szerephez jutnának a társművészetek, a Győri Balett mellett Birtalan Zsolt fotóművésszel dolgozunk majd együtt. Március 13-án, a Müpa huszadik születésnapján adunk egy nagykoncertet, amelynek ötletét a már emlegetett Great American Songbook adta. Mi most a magyar jazzmuzsikusok ikonikus dalait vonultatjuk fel. Egyébként a MAO is jövőre ünnepli huszadik születésnapját.
A Müpa által rendezett Jazz Showcase zsűrijének elnökeként hogy látja: a fiatalokban is erős az újításra való törekvés?
A jazznek van egy saját nyelve, amelyet meg kell tanulni. Mindenki a mainstreammel indul, ám idővel egy magyar muzsikus számára szerintem fontos, hogy a saját tradícióit is igyekezzen összekapcsolni a jazz eredeti nyelvével. A mainstream jazzt a legmagasabb szinten játszó magyar zenekar sem lehet igazán hiteles, hiszen az csak interpretáció – muszáj, hogy a saját kultúránk egyedi ízeit is belecsempéssze a muzsikájába, mert attól lesz autentikus és friss.
Az interjú eredetileg a Müpa Magazin 2024/25-ös évadának 2. számában jelent meg.
