Európa fülcsiklandó ízei
Mi legyen a mai menü? Kezdjük frankfurti levessel, esetleg olasz minestronéval? Folytassuk brassói aprópecsenyével vagy bécsi szelettel? Utóbbit lehet törökrizzsel, netán franciasalátával is enni? Desszertnek puding, avagy inkább dán vajas keksz? Jellegzetes európai ételek, ám amikor azt halljuk, Európa ízei, a Müpa kapcsán mégsem elsősorban ezek az ételek, hanem a matinékoncertek juthatnak eszünkbe.
Ezen a címen fut ugyanis az a népszerű családi és ijfúsági programsorozat, amelynek keretében olykor vasárnap, olykor pedig az iskolai szünet valamelyik napjának délelőttjén a gyerekek az ének-zene órák kötelező tananyagán túl nem csupán közelebbről is megimserkedhetnek a klasszikus zenével, hanem olyan élményeket is szerezhetnek, amelyek aztán remélhetőleg egyész életükre megszerettetik velük az egyetemes zenetörténet nagy (vagy éppenséggel kevésbé ismert, de legalább annyira jelentős) alakjainak műveit.
A sorozat epizódjai általában egy tematika köré rendeződnek. A 9-16 éves korosztály találkozhatott a francia vagy a skandináv zene meghatározó és jellegzetes alkotóival (például Ravellel és Debussyvel, illetve Grieggel és Sibelusszal), egy másik alkalommal pedig - stílszerűen az Európa ízei címhez kapcsolódva - olyan darabok kerültek műsorra, amelyek valmilyen módon a gasztronómiához köthetőek. A legifjabb generáció hallgathatott élőben teljes szimfonikus zenekart és zongorakísérettel fellépő szólóénekeseket egyaránt.
Az uzsonnaidőben megrendezett matinékoncertek fogadtatása alapján elmondhatjuk, hogy a közönség soraiban ülő gyerekek valóban ki vannak éhezve a klasszikus zenére, kíváncsiak és nyitottak rá, és nem feltétlenül elégszenek meg az iskolai tananyaggal.
© Csibi Szilvia, Müpa
Az egyes alkalmakat a moderátor személye, Szélpál Szilveszter is összeköti. A szegedi születésű magánénekes régóta rendszeres szereplője a Müpa előadásainak, és azt is lehet tudni róla, hogy amikor éppen nem a színpadon áll, akkor gyakran a fizika tudományában mélyed el, lévén ez a másik szakmája. Az ifjúsági koncertsorozat avatott és értő moderátoraként pedig hivatásának érzi azt is, hogy meghozza a kedvet a klasszikus zenéhez, életkortól függetlenül.
„Ezek a koncertek az első találkozást jelentik a klasszikus zenével, ami nagy felelősség mindannyiunk számára - mondat erről Szélpál Szilveszter. Felkelthetjük az érdeklődést, kíváncsivá tehetünk gyerekeket a komolyzene iránt, de akár el is tántoríthajtuk őket. A kulcs a legmagasabb szakmai színvonal mellett a »tálalás« módja, vagyis az, hogy a moderátor és az előadók miylen mértékben tudják átadni a lelkesedésüket. Érdekes zeneművekke és az előadás hangulatával maradandó emléket ajándékozhatunk, ami további zenehallgatáshoz adhat kedvet."
Ez persze azt is jeleti, hogy a műsorválasztásnak lényeges, sőt kiemelt szerepe van. Ezt a munkát a szerkesztők végzik, ugyanakkor Szélpál Szilveszter szerint a sokszínűség a célravezető. „Minél többféle műsorszámot, stílust tudunk bemutatni egy koncerten, annál tübb gyermek találhat neki tetszőt. Természetesen vannak olyan zeneművek, amelyek könnyebben követhetőek, így ezekből érdemes többet műsorra tűzni, de köztük mindig elfér egy-egy kihívást jelentő műsorszám is."
Mindebben pedig megkerülhetetlen a moderátor szerepe, amelyet immáron hagyományosan és nagy kedvvel Szélpál Szilveszter tölt be ezeken a délelőttökön. „A moderátor szerepkörét igyekszünk úgy alakítani - mondta erről - , hogy a gyerekek úgy érezzék, mintha ők állnának a színpadon a moderátor helyén. A moderátor összeköti és magyarázza a műsorszámokat, kérdéseket tesz fel a karmesternek, aki olykor az elhangzó művekből kiemel részleteket, és úgy magyaráz. Odafigyelek arra is, hogy a kapott válaszok laikusak számára érthetőek legyenek. Az előadást igyekszem sok-sok humorral fűszerezni, aminek segítségével közvetlen, könnyed hangulatot teremtünk a teremben. Mindig hangsúlyozom, hogy bár többféle magyarázatot, értelmezést keresünk egy-egy mű kapcsán, ha csak hátradőlünkm és átadjuk magunkat a zenének, akkor is teljes mértékben képes ránk hatni az adott darab, és a műsorszám sikerének csak a fantáziánk szab határt."
A cikk eredetileg a Müpa Magazin 2024/25-ös évadának 2. számában jelent meg.
