© Csibi Szilvia, Müpa

Eötvös Péterre emlékezünk

A zeneszerző-karmestert türelemmel viselt, hosszantartó betegség után 2024. március 24-én, életének 80. évében érte a halál. Eötvös Péter megkerülhetetlen alakja volt a nemzetközi zenei színtérnek, életműve egyszerre alakította az ezredforduló hangzásvilágát és formálta az egyetemes zenetörténetet.

Eötvös Péter Székelyudvarhelyen született, ahol már egészen fiatalon hatással volt rá Bartók Béla zenei világa. Tizennégy évesen felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol többek között Kodály Zoltán is tanította, majd tanulmányait a Kölni Zene- és Táncművészeti Főiskolán folytatta. Zenekari munkáira mindvégig nagy hatással volt a színház és a film – még zenekadémiai évei alatt elvállalta a Vígszínház zenei vezetését, emellett pedig filmzenét is komponált, együtt dolgozott Huszárik Zoltánnal, Makk Károllyal és Fábri Zoltánnal.

A hatvanas évek második felétől Németországban, Hollandiában és Franciaországban dolgozott, előbb a kölni Stockhausen Ensemble tagja, majd 1978-tól Pierre Boulez felkérésére az Ensemble InterContemporain művészeti igazgatója lett.

Karmesterként a legnagyobb nemzetközi és hazai együtteseket vezényelte, többek között a Berlini, a Müncheni, a Londoni és a Bécsi Filharmonikus Zenekart, a BBC Szimfonikus Zenekart, dirigált a milánói Scalában és a londoni Covent Gardenben, első vendégkarmestere volt a Budapesti Fesztiválzenekarnak és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak.

Zeneszerzőként legfontosabb inspirációja mindvégig a színház maradt. Jól mutatja ezt, hogy első operáját, amelyet 1998-ban mutattak be a Lyoni Operaházban, Csehov Három nővér című darabja alapján írta meg. A mű átütő sikert aratott a közönség körében és a nemzetközi zenei életben, ő maga pedig ekkortól kezdve tekintett magára zeneszerzőként. Adaptálta többek között Jean Genet (A balkon, 2002), Tony Kushner (Angyalok Amerikában, 2004), Gabriel García Márquez (Szerelemről és más démonokról, 2007), Madách Imre (Az ördög tragédiája, 2010; Paradise Reloaded – Lilith, 2012), Jon Fosse (Sleepless, 2021) és Krasznahorkai László (Valuska, 2023) műveit, de együtt dolgozott a legendás rockzenésszel, Frank Zappával is, akinek később Psalm 151 című művét is dedikálta.

Karmesteri és zeneszerzői munkássága mellett elvitathatatlan érdemei voltak a tehetséggondozásban is. Több külföldi zeneművészeti intézményben – mások mellett a karlsruhei és a kölni Zeneművészeti Főiskolán – tanított és tartott szemináriumokat. 1991-ben hozta létre a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, 2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítványt, amely a jövő művészei számára biztosított ösztöndíjakat és szakmai kurzusokon való részvételt.

Munkáját itthon és külföldön is számos díjjal ismerték el. 2002-ben Kossuth-díjjal, 2007-ben Frankfurti Zenei Díjjal, 2011-ben a Velencei Biennálé Arany Oroszlánéletműdíjával tüntették ki, 2015-ben a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Szent István-rendet vehette át, 2017-ben Prima Primissima díjban részesült, 2018-ban Hazám-díjjal és Németországban Goethe-éremmel tüntették ki, idén március 15-én pedig Kossuth-nagydíjat kapott. Tagja volt a francia Művészet és Irodalom Lovagrendjének, a Royal Philharmonic Societynek és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

2005-ös megnyitása óta a Müpa számos alkalommal volt szerencsés vendégül látni Eötvöst Pétert, mind karmesterként a színpadon vagy zeneszerzőként a színfalak mögött, mind „egyszerű” vendégként. Büszkék vagyunk rá, hogy négy Eötvös-opera, a Le Balcon (2005), a Paradise reloaded – Lilith (2014), az Angels in America (2019) és két évvel ezelőtt a Sleepless (Álmatlanság) magyarországi premierjének is a Müpa adhatott otthont.

Emlékét örökké megőrizzük.