Bérczesi Róbert: „Szabadabban tudom feszegetni a határokat"

Az idei év utolsó előtti napján akusztikus koncertet ad a Müpában a Hiperkarma. Bérczesi Róbert énekes-gitáros-zenekarvezetővel nemcsak a közelgő eseményről, a nemrég megjelent új albumról, de a 2000-es debütáló lemez keletkezéséről és az együttes jövő évi terveiről is beszélgettünk.

Nemrég jelent meg az új albumotok, a Szólni kell. A müpás fellépés lemezbemutató koncert lesz?

Játszunk majd új dalokat is, de alapvetően úgy állítottam össze a 24 dalból álló setlistet, hogy a Hiperkarma eddigi 24 évének mindegyik korszakából arányosan legyenek benne számok.

Az új lemez vinylen is megjelent, pedig korábban azt mondtad, hogy a fizikai formátumot környezetszennyezésnek tartod.

Az albumformátum már kicsit idejétmúlt, hiszen az emberek lejátszási listákat állítanak össze maguknak, egyre kevesebben hallgatnak végig egy egész albumot. Már többször is megfogadtam, hogy csak kislemezeket fogok kiadni, de valahogy nem ereszt ez a dolog. Nagyon szeretek albumokat összerakni, és az a célom, hogy egy nagylemez komplett zenei utazás legyen. Most már nem mondom azt, hogy nem csinálok több albumot, mert valószínűleg még fogok. Régimódi vagyok.

A Hívószó című nyitószámot a Harmadik típusú találkozások egyik emlékezetes jelenete ihlette. Gyakoriak a filmes hatások a szerzeményeidben?

A filmek és a könyvek szoktak hatni rám. Az új lemezen ott van még a Kicsike fény című szám is, amit a Men in Black 2 zárójelenete inspirált.

© Bende Csaba

Miben lesz különleges a december 29-i müpás koncert?

Egy akusztikus kamarazenei produkcióval készülünk, tízfősre bővül a zenekar. A Hiperkarma négy tagján kívül a színpadon lesz még Bakos Zita zongorista, Baka Rebeka és Volkova Krisztina vokalista, Csuhaj-Barna Rebeka fuvolista, Ott Rita hegedűs és Ölveti Mátyás csellista. A komolyzenei hangszereléseket Ott Rezsőnek köszönhetjük. Alapvetően akusztikus lesz a megszólalás, a szólógitáros és én pedig elektroakusztikus gitáron fogunk játszani. Az egyetlen ténylegesen elektromos hangszer a basszusgitár lesz, mert az akusztikus basszusgitárnak nincs olyan hangja és ereje, mint amilyet szeretnénk.

Hogyan viszonyulsz az akusztikus koncertekhez a megszokott fellépésekhez képest?

Amikor a Hiperkarmával játszunk négyesben, akkor van egy adott dallista, amihez tartanunk kell magunkat. Pörgősebb a műsor, kevesebbet is konferálok a dalok között. Az akusztikus program a setlistet és a konfokat illetően is sokkal szabadabb. A számok között sokszor hosszabb történeteket mesélek, néha kicsit még standupba is átmegy a dolog. A dalok átiratai jóval nyugisabbak. A közelgő müpás koncert zeneileg hatalmas kihívás számunkra. Már javában folynak a próbák, és nagyon izgalmas teljesen más megközelítésben játszani: egyrészt visszafogottabban, másrészt kamarazenei hangszerelésben. Más élményt kapnak most azok, akik láttak már minket rockzenekarként.

A Hiperkarma legutóbb 2017-ben adott koncertet a Müpában

Mennyire fontos helyszín számodra a Müpa?

Kiválónak tartom, és egy ilyen eseményre a legalkalmasabb. Többször volt már szerencsém ott fellépni – a zenekarral, illetve más előadók vendégeként is, és mindig hatalmas élmény volt. Profi, szép, tiszta, és ami a legfontosabb: csodálatos akusztikája van. Egyébként most, hogy belegondolok, szerintem nézőként még nem is voltam a Müpában. Rólam tudni kell, hogy bármilyen meglepő, zenész létemre nem igazán hallgatok zenét. Rengeteg könyvet olvasok, nagyon sok filmet nézek, de a zene valamiért kimaradt az életemből, így mások koncertjeire se nagyon járok.

Ha egy zenész alig hallgat zenét, akkor könnyebben ki tud alakítani olyan saját hangzást, ami nem nagyon köthető semmihez?

Sokan mondták már, hogy a Hiperkarma zenei és szövegvilága azért olyan egyedi, mert nem táplálkozik semmiből. Saját kútfőből dolgozom, én találtam ki magamnak ezt a hangzást. Nem iskolában tanultam meg, hanem fáradságos munkával magam jöttem rá a trükkökre, a konyhatitkokra. Ez a tudás ezért mélyen belém épült. Nem tanultam meg az előírásokat, így azok nem is tudnak korlátozni. Szabadabban feszegethetem a határokat.

Az Üres volt a tér című új szám a zenekar alakulásáról szól. Miért tartottad fontosnak, hogy ezt megénekeld?

Az új lemez dalszövegei arról a már lezárult időszakról szólnak, amit drogosként töltöttem el 2000-től 2020-ig, és amiből rengeteg emlékem maradt, legtöbbje sajnos nem túl kellemes. Sok keserűség, megbántás és megbántottság gyülemlett fel bennem, és az új albumon adtam ki őket magamból. Számomra ez megtisztulás, az Üres volt a tér pont a kezdetekről szól.

A 2025-ös év mennyire fog a 25. évforduló tematikájára épülni?

Nagyjából az egész év erről fog szólni. Nemcsak az együttes 25 éves, hanem az első lemezünk is. Lesz olyan koncertünk, ahol a zenekar születésnapját ünnepeljük, és később lesz olyan is, ahol az albumét. Az utóbbin eljátsszuk majd a bemutatkozó lemez összes dalát – még azokat is, amiket már nagyon régóta nem adtunk elő. De nemcsak a babérjainkon akarunk ücsörögni, új albumot is tervezünk. Ez lesz a nyolcadik lemezünk, Írd és mondd! lesz a címe. A dalok készen vannak, tíz felvétel fog szerepelni rajta. Rapalbum lesz, gépi alapokkal szeretném felvenni. Eléggé más stílusú, mint a Szólni kell, amin csak élő hangszerek vannak, de fő a változatosság.

Ami a 2000-es debütáló albumotokat illeti, az azután készült el, hogy végül nem fejeztétek be az előző zenekarod, a BlaBla második lemezét. A Hiperkarma azzal a szándékkal született, hogy olyan produkciót csinálj, amibe egyáltalán nem szól bele a kiadó?

A kiadó nem szólt bele a BlaBla zenéjébe sem. Egyszerűen annyi történt, hogy a tervezett második album demói nem voltak elég erősek. Én sem voltam még olyan határozott, mint később. Elkezdtem új dalokat írni, ezek közül hármat (Lidocain, Zöldpardon, Hiperkarma) meg is mutattam a társaimnak, de ők azt mondták, hogy ez teljesen más irány, ebben nem szeretnének részt venni. Nem tetszettek nekik a szerzeményeim. Szóval a szükség szülte a váltást, és így jött létre a Hiperkarma.

© Bende Csaba

Milyen passzban voltál, amikor az első Hiperkarma-lemez dalait írtad?

Magányos voltam, nem voltak barátaim. Nem nagyon jártam sehova, otthon szöszmötöltem, és ekkor már drogoztam is. Közben írtam ezeket az új dalokat – szerencsére találkoztam olyan emberekkel, akiknek tetszettek. Köztük volt Szekeres András, és rajta keresztül ismertem meg azokat, akikkel ezt az időszakot átéltük. Rengeteget nevettünk, mulattunk. Mindig vittem nekik az újabb és újabb demókat, ők meg biztattak, hogy folytassam ezt az irányt. 24 éves voltam, éppen felemelkedőben, és ilyen időszaka általában csak egyszer van az embernek az életben, már ha elég szerencsés. Jó emlékeket őrzök a lemezkészítés időszakából.

Miért pont Dióssy D. Ákos felügyeletével készítetted el ezt az első lemezt?

Azt tudtam, hogy nem zenekari albumot akarok. Gépi alapokat szerettem volna, és ehhez kerestem zenei producert. Akkor még nem volt a piacon annyi tehetséges producer, mint manapság, sőt. Ákos révén ismertem meg Mezei Ádámot, ő programozta a dobokat és a basszusokat, megteremtve ezzel a zenei alapot. Akkoriban még számítógépem sem volt, az internet létezéséről is csak hallomásból értesültem. A dobmintákat a Google-ről töltöttük le. Csekély volt az eszköztár, a lehetőségek jóval korlátozottabbak voltak. Ákos nagy érdeme, hogy bemutatott Ádámnak, illetve hogy jó pár dalt színesített a billentyűjátékával.

Az Amondó című második Hiperkarma-lemez továbbra sincs fenn a Spotify-on. Hogy áll most ez a dolog?

Tíz éve folyik a csatározás az Amondóért az akkori kiadónk vezetőjével, és egyelőre még nem sikerült megegyezni, pedig már tényleg mindent megpróbáltunk. Talán most már a célegyenesben vagyunk, és remélem, hogy az album felkerülhet végre a zenei streamingoldalakra.