© Tarnavölgyi Zoltán

A színfalak mögött közösségi játék, a függöny előtt lenyűgöző mese

A Szegedi Kortárs Balett elbűvölő előadásáról Juronics Tamás mesél

A szegény, kiszolgáltatott lány története – amely Juronics Tamás és Czár Gergely alkotói fantáziáját is megmozgatta – az egyik legtöbbször feldolgozott, számos alkalommal megfilmesített és előadott mese. A Szegedi Kortárs Balett Hamupipőkéje Szergej Prokofjev azonos című balettzenéjére született. A lenyűgöző látványt nyújtó színpadi képekben a mese fonalát összetett karakterek szövik, akiket rengeteg gyerekszereplő vesz körbe. Juronics Tamás művészeti vezető missziója, hogy gyerekelőadásaikkal táncszeretetre neveljék a jövő közönségét is.

Mennyire adta magát a zene a történet kibontásához?

Remekül szolgálja a karaktereket és a helyzeteket, hiszen Prokofjev meseszerű dallamai könnyedén vezetik az alkotót, öröm rájuk dolgozni, élesen rajzolják meg a figurákat és a szituációkat. Olyan, mintha filmzenét hallgatnánk: a lírai részek jól mutatják Hamupipőke érzékenységét, finomságát, de a mostohák gonoszkodása, bumfordisága is erősen érezhető.

Miért ezt a mesét választottad?

Mindenki által ismert, szép, tanulságos történet, zeneileg kerek, táncmozdulatokban jól kibontható. Czár Gergellyel közös alkotásunkról beszélünk, aki különleges mozgásvilágot álmodott a mese egyes részeihez. Izgalmas munkafolyamat során, együtt találtuk ki az előadás dramaturgiáját.

Elkalandoztál egy kicsit a saját műfajodtól, hiszen a főszereplő ábrázolásánál a klasszikus baletthez nyúltál, ehhez ráadásul a műfaj ikonikus kellékét, a spicc-cipőt hívtad segítségül. A grandiózus kiállításhoz egy balettiskola növendékeit is bevontad a munkába.

Szegeden van az ország egyik legeredményesebb balettiskolája, amelyet Varga József kollégám vezet. Kicsiktől a húszévesekig több generáció is tanul nála, rajtuk keresztül sok szegedit megmozgatott a produkció, hiszen számos család, iskola és barát figyelte a munkát, jött nézni az elkészült produkciót. Közösségi játék született. A Varga Balett nélkül nem tudtuk volna megvalósítani ezt az álmot, hiszen nincs annyi táncművészünk, amennyivel például egy báli jelenetet megfelelő létszámmal elő tudnánk adni. Három különböző korosztálynak való karaktereket találtunk ki Gergővel.

© Tarnavölgyi Zoltán

A legkisebbek az egérkéket táncolják, ők képviselik a cukiságot, elsősorban persze nem a táncos, hanem a karakterformáló és a játékos képességet mutatjuk meg velük. Utánuk jönnek a tündérek, ők már nagyobbak, nehezebb koreográfiájuk van, végül pedig a tizenöt-húsz évesek, akik a bálban vesznek részt és komoly lépésanyagot kell eltáncolniuk. A báli jelenet különlegessége – ez persze mutatja a tánc iránti érdeklődés nemenkénti különbözőségét is –, hogy csak lányok szerepelnek benne. Az eredeti mesében is így van: őket hívják el a bálba, mert a királyfi közülük választ magának feleséget. Rengeteg fiatal hölgy verseng azért, hogy elnyerje a trónörökös kegyeit, és ebben a mi kis Hamupipőkénk győzedelmeskedik, hiszen különlegességével magára vonja a fiatalember figyelmét. Ezt a különlegességet, amit a mesében többek között az üvegcipő hangsúlyoz, a táncjáték során a spicc-cipővel váltjuk ki, a főszereplőt ez emeli ki a többiek közül, és teszi senkihez sem foghatóvá a mozgását. Ehhez persze kellett egy olyan művész, aki stabilan tud spicctechnikával táncolni, a mostani szereposztásban ezzel a tudásával Désirée Bazzani olasz táncművészünk kápráztatja el a közönséget.

© Tarnavölgyi Zoltán

A szegedi bemutató óta eltelt pár évben a gyerekszereplők megnőttek, a társulat tagjai cserélődtek, úgyhogy a Szegedi Kortárs Balett Grimm-meséje új gárdával érkezik Budapestre.

Igen, vannak olyan gyerekek, aki egérkeként kezdték, most pedig már korban eggyel feljebb, a tündérek között táncolnak, és olyan nagylányok is, akik annak ellenére visszatérnek a bálozók közé, hogy az eltelt időben már nem táncoltak olyan intenzíven. Az előadás összefűzi a generációkat. Mindenkinek nagy munka betanulni ezt a darabot, a táncművészeknek komoly szerepeket kell megformálniuk. Rengeteg lépés alakít ki izgalmas karaktereket, melyek közül Hamupipőke a legösszetettebb, de ugyanígy a két mostohatestvér, illetve a királyfi segítője is remek táncosszerep. Valójában mind jó karakter. Nagyszabású, filmvilágot idéző díszletet terveztünk Tóth Kázmérral, amelyben a meleg, barátságos hangulatot árasztó családi ház egy „varázsütésnyi” vetítés alatt csodálatos, monumentális bálteremmé alakul át: ebben a két térben mozog a történet. A gyerekek rettentően élvezik az előadást!

Az is szokatlan ebben a mesebalettben, hogy az anya megjelenésével kezdődik és végződik.

Sok feldolgozása volt a Perrault-féle történetnek, amely végül a Grimm testvérek írása nyomán vált kedvenccé. A központi problematika az anya elvesztése, hiánya. Az ő helyére belépő, rossz szándékú mostoha és annak lányai okozzák a problémákat és konfliktusokat Hamupipőke életében, ezért volt számomra nyilvánvaló, hogy az anya figuráját – mint a hiány és a szeretet szimbólumát, a példaképet – meg kell mutatni. A mi mesénkben ráadásul Hamupipőke az anyjától örökli a cipőt, az ő szellemének megjelenítésével, a lány és a közte lévő különös lelki kapcsolat ábrázolásával kezdődik és zárul a történet. Szép motívum, amely finommá, líraivá teszi a mű indulását és befejezését.

© Tarnavölgyi Zoltán

A mostohatestvérek kacagtató karaktereit úgy ábrázoltátok, hogy közben egyáltalán nem estetek túlzásokba, míg a mostohaanya esetében ti is a szigorra helyeztétek a hangsúlyt.

A mostoha gonoszságát legerőteljesebben a távolságtartásával fejezzük ki. Összetett figura: egy akarnok, aki a hatalomért, a pozícióért bármit képes megtenni. A lányok az anyjuktól tanult rosszindulatú viselkedést mintázzák, de jóval erőtlenebbek, és ettől az esetlenségtől válnak egyáltalán nem szerethető, viszont annál viccesebb figurákká. Az apa számára – akit Czár Gergely táncol – hosszú folyamat, komoly személyiségfejlődés, amíg ráismer a dolgok valóságára. Érdekes családi viszonyok rajzolódnak ki a szereplőkön keresztül.

Mennyire vonjátok be az előadásba a gyerekeket?

Vannak olyan pillanatok, amikor összekacsintunk a nézőkkel, de inkább kukucskálószínházra invitáljuk őket, ahol kívülről tudnak ránézni a történetre. Persze azért előfordul, hogy a nézőtér felől szaladnak be a szereplők, vagy oda kergetünk ki valakiket, és ennek erős közösségi ereje van, mert a gyerekekkel együtt örülünk a gonosz megbüntetésének.

© Tarnavölgyi Zoltán

Kinek és miért ajánlod elsősorban az előadást?

A Hamupipőke kifejezetten gyerekdarab, három-négy éves kortól könnyedén érthető, élvezhető, de azt vettük észre, hogy a kicsiket kísérő felnőtteket is leköti az előadás bája, kedvessége, igazsága és látványvilága. Missziónak élem meg, hogy a felnövekvő nemzedéket arra neveljem, a táncot jó nézni, és a mozgáson keresztül tökéletesen lehet történeteket kódolni, érteni. Remek játék és kihívás gyerekdarabot nem gyermetegen megcsinálni. A szegény szolgálólány meséje ráadásul komplex történet, következetes karakterábrázolást kíván, amelyben sokat kamatoztattam az operák és drámai darabok rendezése során szerzett tapasztalataimat. Kompakt és lenyűgöző mese, amelyet minden generációnak szívből ajánlok!