„A Müpában mindig megbénít a lámpaláz"
DJ Bootsie, azaz Solymosi Vilmos az Árral Szemben nevű hiphopcsapat tagjaként tűnt fel 1996-ban, zenélt Yonderboi mellett, tagja volt a Žagarnak, alapított kvartettet és készített több szólólemezt is. November 17-én a Talamba vendégeként lép fel a Müpában. Többek között erről a koncertről, régóta készülő Bartók projektjéről, illetve idén 20 éves, The Silent Partner című szólóalbumáról beszélgettünk.
Hogyan kezdődött az együttműködésed a Talambával?
Grünvald Laci, a Talamba egyik tagja 2016 óta játszik a DJ Bootsie Quartetben. 2018-ban kértem fel az egész zenekart, hogy az akkori Tavaszi Fesztiválra csináljunk egy Tempóviadal című koncertet. Az volt a lényege, hogy az én számaimat játsszuk, ütőhangszerekre átírva. Azóta is voltak közös terveink, de ezek többnyire megmaradtak terveknek. Ennek voltak anyagi okai, illetve természetesen a covid is sok mindent derékba tört. A barátságunk és a korábbi együttműködésünk miatt most felkértek, hogy játsszak velük a 25. születésnapi koncertjükön. Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művét dolgoztam át. Ők már megcsinálták ezt korábban, kizárólag ütőhangszerekkel.
Ennek a zeneműnek egy híres könnyűzenei átiratát az Emerson, Lake & Palmer készítette el bő ötven éve. Ti figyelembe vettétek az ő interpretációjukat?
Nem, én még nem is hallottam azt, de kíváncsi vagyok rá. Mi a Ravel-féle átiratot tanulmányoztuk, érdekes módon abban szerepelt először szimfonikus zenekar részeként a szaxofon. A húszas éveimben hallgattam Tomita verzióját is szintetizátorokkal. Tetszettek benne a gépek és a technikai megoldások.
Az Allegro Identity 2019-es lemezbemutatóján
© Nagy Attila, Müpa
Milyen emlékezetes koncertélmények fűznek a Müpához, akár nézőként, akár fellépőként?
A Fesztivál Színházban láttam Lovász Irént. Hárman voltak a színpadon, és gyönyörű fényeket vetítettek rájuk. Néha úgy nézett ki az egész, mintha napfelkelte lenne, máskor meg szivárványon át sétált az énekesnő. Szintén nagyon jó koncertet adott itt a GoGo Penguin nevű angol trió. Jazzt játszanak, modern megközelítésben. Van benne hiphop, meg trance-esebb modern zene. Fantasztikus volt Branford Marsalis koncertje is: négy, rendkívül jól öltözött és laza jazz-zenész játszott. Robert Glasperre szintén szívesen emlékszem vissza – nemcsak a zene, hanem a humor miatt is. Fellépőként nehéz választanom, mert valamiért a Müpában engem mindig megbénít a lámpaláz. Furcsán hangzik, de amit tudok, annak nagyjából a felét sikerül átadni ott. Talán a DJ Bootsie Akoustic Big Band-koncert sikerült igazán jól 2012-ben, illetve a legutóbbi lemez, a 2019-es Allegro Identity bemutatója.
Ha már Müpa és Bartók: hogyan áll a régóta készülő Bartók projekted?
Volt egy előadásunk belőle idén a Városháza Parkban, egy nagyzenekaros koncert, ami nagyon jól sikerült. A lemez reményeim szerint jövőre fog megjelenni egy kisebb angol kiadónál. Van egy pár külföldi koncert is kilátásban. Nem is tudom megmagyarázni, hogy miért húzódott el ennyire ez a munka. Talán azért is, mert az elkészítése több különböző fázisból állt. Voltak darabok, amikből több variáció is készült, meg olyanok is, amiket végül nem használtam. Egyetlen nekifutásból nem lehet elkészíteni egy ilyen lemezt, bár nem is ez volt a cél. 2023-ra nagyjából végeztem vele, de felmerült egy csomó kérdés, például hogy hol és hogyan mutassuk be. Néhai menedzserem, Széll Laci mondta mindig, hogy ez nem eper, ami megrohad. Nincs semmilyen kényszer, hogy mikor kéne megjelentetni. Eddig majdnem mindegyik lemezem csúszott legalább egy évet az elkészültéhez képest. Jövőre lesz Bartók halálának 80. évfordulója, és ehhez még passzolhat is a megjelenés.
Nemrég Petőfi Sándorhoz is hozzányúltál, egy EP keretein belül zenésítetted meg a verseit Ligeti Gyurival, illetve a Slow Village-ből ismert Tinkkel.
Az apropó a Petőfi-bicentenárium volt, egy pályázati kiírásra készítettem a háromszámos lemezt, de egyik szám sem nyert. Petőfinek rengeteg versét zenésítették már meg, ezért elsőre egy kicsit tartottam tőle. Viszont mindig is érdekelt a versek és a rappelés párosítása. Az ötletek könnyen jöttek, élvezetes volt a munka. Közben elkezdtem a János vitézzel is foglalkozni, és az volt a tervem, hogy megcsinálom az egészet, amolyan musical jelleggel, modern zenei köntösben. A téma folyamatosan kering a fejemben, a baj csak az, hogy kedvtelésből ilyen mennyiségű időt nem tudok ráfordítani.
A Talambával nem a mostani lesz az első közös koncertje. 2018-ban a Budapesti Tavaszi Fesztiválon léptek fel együtt.
Tavaly volt Petőfi-jubileum, jövőre Bartók, idén meg 20 éves lett az első szólólemezed, a The Silent Partner. Nemrég újra kiadtad, mert nem sokkal korábban eltűnt a streamingfelületekről.
Az album 2004-ben az akkor nagyon híres Ugar nevű kiadónál jelent meg, ami ma már nem létezik. Ami a felhasználási jogokat illeti, ezek később visszakerültek a zenekarokhoz, előadókhoz. Így volt például a Žagar esetében is. Széll Lacival az utolsó pillanatig tartottuk a kapcsolatot, én még el is tudtam tőle búcsúzni a kórházban. Papíron még létezik az Ugar, de felszámolásra vár Németországban, ugyanis oda lett bejegyezve. Én is csak úgy vettem észre a The Silent Partner „eltűnését”, hogy többen is jelezték nekem. Visszaraktam én magam, csak az a baj, hogy így eltűntek a régi kattintásszámok.
A The Silent Partner is olyan albumod, aminek a megjelenése csúszott egy évet?
2000–2001-ben már javában dolgoztam rajta, 2003 nyarán kevertem a teljes anyagot Deutsch Gáborral. A csúszást leginkább a borító sínylette meg. Az albumnak ki kellett jönnie 2004 karácsonyáig, de az utolsó pillanatban csináltattam egy másik borítót, amit utólag már sokkal gyengébbnek tartok, sőt kimondottan nem szeretem. A most augusztusban megjelent jubileumi kiadáshoz az eredeti tervet használtuk fel, amit Taraczky Dániel csinált, és remekül megragadta a cím lényegét.
Yonderboi hatása szerinted mennyire érezhető a The Silent Partneren?
Rengeteg időt töltöttünk együtt, amikor 1999 és 2003 között közösen zenéltünk. Utána is jóban maradtunk, sokat beszélgettünk. Yonder olyan példával járt előttem, illetve mindannyiunk előtt, hogy hogyan lehet az amúgy lesajnált downtempo műfajból olyasvalamit kihozni, ami lenyűgözi az embereket. Első lemeze, a Shallow And Profound nagyszerű anyag, és markánsan eltér az akkor coolnak látszani akaró és kiegyensúlyozott bécsi iskolától. Sokkal több lélek van benne. Valahol azt olvastam, hogy az Ugarnak ez a korszaka volt a magyar downtempo aranykora, és ezzel nehéz lenne vitatkozni.
Milyen filmhez vagy filmes műfajhoz passzolna jól a The Silent Partner?
Nem tudom, nehéz erre válaszolni. Azokhoz a filmekhez, amiket én szeretek, ez a zene túl harsány. Nemrég halt meg Alain Delon, megnéztem azóta néhány filmjét: A vörös kört, A medencét, a Két férfi a városbant, az Egy gazember halálát. Ezekhez biztosan nem passzolna.
Mivel foglalkozol még mostanában a Bartók-projekten kívül?
Igazából azzal már nem foglalkozom, hiszen készen áll. (nevet) Sok háttérmunkám van, például rendezvények zenéi, illetve dolgoztam az atlétikai világbajnokság megnyitóján is. Csináltunk lemezt Szegedi Márton dalszerzőnek, ami a Balaton mellett töltött gyerekkori nyarak emlékeiről szól. Alapvetően gitárzene, mégis van benne valami basses, ambientes hangulat. Több dolog is függőben van: egy népzenés lemez, valamint egy ötödik szólóalbum, ami még a covid alatt készült.
