„A Co Lee élő felállás a Müpában fog debütálni”

Co Lee részben az Iceberg című dallal, részben első, Don C-vel közös Air című angol nyelvű hiphop-albumával tűnt fel 2022-ben, aztán elkezdett magyarul is rappelni és Cirque de L'Homme című idei első magyar nyelvű albumával is szép sikert aratott. A Müpában ezt mutatja be, első ízben élő hangszeres kíséretes átdolgozásban. De nem csak erről beszélgettünk vele, hiszen történetekkel és kanyarokkal teli izgalmas az útja, bécsi sulin, bohócképzőn, Beton.Hofival közös turnén át a sámán édesapáig.

Magyarországon, ahogyan a világban is, az elmúlt években a hiphop és annak leágazásai lettek a legnépszerűbb műfajok. Te hogyan találkoztál a rappel?

Nálam ez egy nagyon régre visszanyúló sztori, és leginkább azzal függ össze,amikor általános iskola ötödik osztályban megkaptam a legelső telefonomat. Akkor arra még csak néhány szám fért fel, de egy Linkin Park-dalon kívül már ekkor is csak rapzenék szerepeltek rajta, Eminem, 50 Cent. Amióta a zenehallgatás része az életemnek, azóta a hiphop is. A lüktetés, a tempó és a szövegelés kombója azonnal elkapott.

Melyik volt előbb: a szövegírás és rappelés, vagy általában az önkifejezés vágya, hogy megmutasd magad valamilyen művészeti tevékenységgel?

Előbb jelent meg az önkifejezés vágya, a rap csak később jött. A szövegírás általánosságban már jóval a rapszövegírás előtt jelen volt az életemben. Nagyon sok verset, haikut, rövid történetet írtam, ráadásul mindezt főleg angolul, mert amikor 2014-ben kiköltöztem Bécsbe, amerikai nemzetközi suliba írattak be a szüleim, ahol amerikai tanárok tanítottak, és leginkább amerikai osztálytársaim voltak. Egy nem-európai atmoszféra vett körül, ebből táplálkozva születtek a legelső szövegeim.

Egy dél-afrikai osztálytársaddal kezdtél el rappelni, ez hogyan történt?

Elég sok időbe telt, mire megtaláltam magamban, hogy mi az, amiből valóban táplálkozom, hogy honnan jönnek a szövegeim. Ibróval, a szóban forgó osztálytársammal instrumentális alapokat hallgattunk a kertben, és órákon át szövegeltünk, improvizáltunk rá, freestyle-oztunk – így fedeztem fel, hogy van képességem a rappelésre.

Milyen zenék hatottak rád ekkoriban?

Oldschool hiphopra tanultam meg rappelni. Ezt fontos kiemelni, hiszen akkor már abszolút jelen volt a trap és az újvonalas hiphop, de engem az elejétől az ősibb változata fogott meg, a 80-90 bpm körüli boom bap rap és a nagyok, a Wu-Tang Clantól a west coaston át, Ice Cube-ig. De hallgattam rengeteg Earl Sweatshirtöt és Tyler, the Creatort is, sok más underground hiphop mellett.

Hogyan lett ebből komoly rappelés, hogyan fordult át előadásba a dolog?

Már javában írtam a szövegeimet, rögzítettem az első demóimat otthon, amikor egy vicces dominó-effektus végén volt szerencsém eljutni – még Bécsben – egy komolyabb producerhez, akinek profi stúdiója volt. Elkezdtük együtt dolgozni három-négy évig, én közben még suliba jártam. Ennek ellenére bennem még sokáig motoszkált a kérdés, hogy mivel is kellene igazából foglalkoznom, és az ilyen útkeresések során mindig oda jutottam, hogy „ja, de én közben már régóta zenélek.” A zene, mint út, cél, életcél, nagyon kívül esett a perspektívámon. Nem éreztem idevalónak, vagy elfogadottnak. Sok időbe telt, mire elfogadtam, hogy ez az én utam, és e köré építem az életemet.

Az útkeresés természetes folyamat ilyen fiatalon, a te életednek is része volt, kezdve a modellkedéstől a bohóc-iskoláig és a cirkuszi világig. Ezek mennyire részei még az életednek?

Azt hiszem, hogy ezek az útkeresések – és volt még sok más is, például volt egy elég hosszú futókarrierem, de előtte sokáig úsztam is – mind adtak valamit, mind hasznosak voltak számomra. Édesapám miatt bejött az életembe a spirituális vonal is, ami nagyon sok önismeretre adott lehetőséget. Ezek mind olyan tapasztalások voltak, amik nélkül nem lehetnék most ott, ahol vagyok. Ezeknek meg kellett történnie, hogy aztán lemorzsolódhassanak rólam, és megmaradhasson az esszencia. Az, ami tényleg én vagyok.

Említetted apukádat, ami egy valóban izgalmas szál az életedben, aki különféle elvonulásokon segít az embereken, egyfajta sámán. Nálad hogyan zajlott ez a szellemi ébredés? Mi volt az, amit apukád mellett tanultál?

Ha őt kérdeznéd, valószínűleg elsőre nem azt mondaná, hogy ő egy sámán, de számomra az apám egyértelműen egy sámán. Ezt igazából úgy kell elképzelni, hogy önismereti csoportokat vezet. A 2000-es évek közepén kezdett el itthon összegyűlési és élménymegosztási találkozókat meghirdetni férfiaknak. Amikor én tudatra ébredtem, akkor úgy ismertem meg az apámat, hogy ő ezzel foglalkozik; elvonulásokat tart, utakat vezet, mesterekhez jár tanulni, fejlődni. Egyszer csak felfedeztem mindennek a testközeli lehetőségét, hogy csak annyit kell mondanom neki, hogy vigyél el egyszer engem is. És így is történt. Több mint két éve mentem el vele az első négynapos elvonulásomra, ami által egy nagyon új, nagyon őszinte módon tudtam kapcsolódni saját magamhoz. Úgy tapasztaltam meg magam, ahogyan azt a nagyvárosi, fejlett közegben soha. És persze vérszemet kaptam, és mondtam apámnak, hogy mostantól mindenre menni fogok, amit csinál.

Ezzel párhuzamosan lett egyre tudatosabb, hogy mit szeretnél kezdeni magaddal, mivel szeretnél foglalkozni?

Így van. Egyre otthonosabban kezdtem mozogni a budapesti undergroundban is, mindezt az angol nyelvű zenéimmel.

Ekkor még fel sem merült a magyar nyelvű rappelés?

Azt azért nem mondanám, biztosan felmerült, de akkor még nagyon intenzív volt az az inspiráció, amiből jöttem. Nem igazán fért bele a képbe, hogy magyarul próbálkozzak.

Ennek az időszaknak a terméke a Don C-vel közös 2022-es Air című lemez? Ez egyfajta összegzése az addigi útnak?

Így is lehet mondani, azt hiszem. Akkor már tényleg olyan állapotban voltam az angol szövegírással és a zenéléssel, hogy ez volt a csúcspontja annak az időszaknak. Két hét alatt raktuk össze ezt az angol nyelvű lemezt. Nagyon dolgozott bennem az addig megtett út.

Fotó: Co Lee Facebook

Időközben tagja lettél a Wavy nevű hazai alternatív, kísérleti hiphop-kollektívának, ami feltételezhetően szintén új impulzusokat adott.

Ez egy nagyon szép, még most is zajló folyamat. Egy éve van folyamatosan Wavy, és nagyon sok olyan lépést tettünk meg a kollektíván belül, ami segített felnőni saját magunkhoz. Ez egy nagyon szuper, inspiráló közeg, aminek nem csak mc-k és producerek, de vizuális artistok, újságírók és más egyebekhez értő arcok is a tagjai. Lényegében azt a célt szolgálja, hogyha a kollektíván belül van valakinek egy megjelenése, akkor azt házon belül teljesen le tudjuk fedni a klipektől a promócióig. Május 26-án, a születésnapomon fog megjelenni az első Wavy-album, amit egy dalszerző táborban indítottunk útjára, ahová a kollektíva tagjai mellett vendégzenészeket is hívtunk. A dalok nagy része is ekkor született.

Ezzel lényegében párhuzamosan mentél egy országos turnét Beton.Hofival, ami során felfedezted a magyar nyelvű hiphopban rejlő lehetőségeket.

Ádi (Beton.Hofi) már a turné előtt is nagyon fontos pont lett nekem a magyar nyelven alkotásban a hazai színtéren, de a turné ezt végképp megerősítette. Leginkább rajta keresztül jutottam el ahhoz a bensőséges, inspiráló közegbe, amibe bekerültem itthon. Valójában nem arról van szó – nagyon lesarkítva –, hogy felkarolt engem, de kicsit mégis ez történt. Meglátott bennem valamit, és ennek bizalmat szavazott. A zenéjén túl is egy nagyon-nagyon szerethető személy, nagyon fontos szerepe volt abban a folyamatban, hogy én itthon magamra találtam.

Az angol után a magyar nyelvű szövegek is könnyen jöttek?

Azt kell, hogy mondjam, hogy igen. Ami furcsán hangozhat ahhoz képest, hogy előtte meg azt gondoltam, hogy soha nem fogok tudni magyarul írni. Azt tanultam meg mindebből, hogy a rap mint műfaj arról a közegről szól, amiben létezel. És arról, hogy annak te mit tudsz visszaadni. Mi az, amit be tudsz csatornázni, vissza tudsz forgatni. Végül is az indította el ezt a folyamatot, hogy a hazai közegnek angol nyelven nem tudom visszaadni, amit szeretnék. De ez is csak útközben tudatosult bennem, nem terveztem meg semmit, hanem ez egy újabb helyzet, egy újabb lépcső volt, ami elém került.

A közeg, amiről beszélsz – az elmúlt durván három év története a hazai zenében, és az, hogy a hiphop, a trap, az újvonalas rap mennyire gyorsan nőtt ekkorára – valóban egy elképesztő történet. Az előadók és a közönség közti rezonanciák szinte kézzel foghatóak. Hogyan látod mindezt belülről?

Abszolút azt érzem, hogy van most egy ilyen felemelkedés, egy nyitás a hazai zenei színtéren. És ez magában hordozza azt is, hogy az előadó-közönség kapcsolat valóban új szintre emelkedett. Jó példa erre Beton.Hofi Citromail Gangje, ami egy egyesítő erejű közösséget hozott létre, és ez szuper lépés volt. Ugyanezt tapasztalom én is: a közönségünk közelebb akar kerülni hozzánk, és ezt én pozitívumként élem meg. Beton.Hofival turnézni azért is volt jó tapasztalás, mert ezt is megélhettem belülről.

A színtérnek abszolút részese vagy, idén jelent meg az első magyar nyelvű albumod, a Cirque de L'Homme, amin visszaköszön ez a fajta szemlélet, amiről most beszéltünk. Az Emberölelés című szám abszolút kulcsdal ilyen szempontból.

Igen, teljes mértékben ezt a szemléletet szeretném közvetíteni.

A lemezen ott van az artistaképzős tapasztalat, a bohóctematika is. Adta magát, összekapcsolni ezt a két életedet?

Jó kérdés. Valahol talán tudtam, hogyha csinálok egy nagylemezt, akkor szeretném majd belevinni a cirkuszi létet, és azt, hogy nekem ez mit jelent. Metaforikus síkon amúgy a zenei színtér és a cirkusz világa nagyon közel áll egymáshoz. Mit jelent előadónak lenni, mit jelent a popszakmában részt venni – az egész egy hatalmas cirkuszi sátor. Ebben már az elejétől láttam a párhuzamot, azt viszont nem tudtam, hogy majd pont a debütlemezem fogja mindezt magában hordozni.

A lemez fogadtatása is abszolút sikeres. Hogyan látod a további utad innentől? Megtartod a kétnyelvű rappelést, vagy egy ideig a magyar lesz az uralkodó?

Alapjáraton nagyon a jelenben élő ember vagyok. A magyar nyelvű inspirációk leginkább most aktuálisak, ebben most tudok működni, elmerülni. Szárnyalok a magyarságommal, ami megint csak egy olyan dolog, amit nem tudtam volna kiszámolni, amire nem gondoltam soha. Mindemellett az angol nyelvűség is ott van bennem, szeretnék majd visszatéri hozzá, de ez már a hosszútávú gondolkodásom része. Az biztos, hogy most egy nagyon intenzív magyar inspiráció hullámot lovaglok.

Ha már angol nyelvű dalok, a tavalyi, Beatrickkel közös Iceberg szép sikereket ért el külföldön is. A dalban ráadásul egy neves producerrel, a sokan mások mellett a Gorillaz lemezein is dolgozó John Foyle-lal is közreműködtél. Hogy jött össze mindez? És mit tanultál mellette?

Egyrészt nagyon örülök, hogy összejött egy sikeres dal, ki nem örülne ennek? A szám hatalmas utat tett meg attól kezdve, hogy megvolt az első verzéje, odáig, hogy megjelent. A két pont között nagyjából egy év telt el. Az Iceberg kapcsán egy kis indie-kiadóval voltam leszerződve, projekt alapon, aminek a vége egy kellemetlen jogdíj-visszavásárlás lett. Erős tanulópénz is ez a dal számomra, és örülök, hogy ezen a tapasztaláson túl vagyok. John Foyle úgy került képbe, hogy a kiadó a tudtom nélkül beküldte a dalt egy pályázatra, amit az megnyert. A nyeremény az volt, hogy John Foyle kiválasztotta további gondozásra, iderepült Magyarországra és dolgozott velünk rajta egy napot. Nagyon inspiráló volt ez a session. A dal 70-80%-ban már úgy szólt, ahogyan most is, de kellettek hozzá azok a nüanszok, amit ő hozzátett. Megtanította azt, hogy egy hiba, nem biztos, hogy hiba. Egyébként a megőrülős-gitáros részt a végén ő játssza.

Vezeték nélkül. Ez a címe a müpás koncertnek. Mit takar?

Nyilván ezt a koncertet nem fogjuk tudni lehozni vezetékek nélkül, ez inkább azt jelenti, hogy kötetlen koncert lesz. Elsősorban a magyar nyelvű albumom dalait ültetjük át élő hangszerelésre, és elég sok olyan szám lesz, ami nagyon nem úgy fog szólni, mint a lemezen. A Vezeték nélküliséget arra is értem, hogy szeretnék egy nagyon szabadon áramló koncertélményt adni a közönségnek. Ennek a felállásnak ez lesz az első koncertje, és bár minden zenésszel dolgoztam már korábban, együtt még sosem álltunk színpadon. A Co Lee élő felállás a Müpában fog debütálni.

Az angol nyelvű számok is terítékre kerülnek?

Igen, azokból is feldolgozunk néhányat, és átültetjük élőbe.

Túl vagy az egymillió Spotify-lejátszáson, fontos koncertek előtt állsz ezen a nyáron. Mit látsz a horizontodon?

A nyaram a fesztiválfellépések mellett – amik közül kiemelném az első Sziget-koncertemet – részben erről a Müpa-koncertről szól majd, ahol debütál az élő felállás. Egy belső irány megvan, hogy merre tartsak, de pontosan csak a nyaramig látok. Amire mostanság lehetőségem van, azt szeretném magamhoz mérten nagyon jól kimaxolni.