Nem csak esténként érdemes felkeresnie a Müpát annak, aki izgalmas és élő zenei élményekre vágyik. Délutánonként a legkülönfélébb műfajokkal lehet találkozni az épületben: kedden a Zászlótérben a jazz és a népzene, szerdán és szombaton az Üvegteremben a klasszikus műfajok fiatal képviselői adnak randevút a Müpába betérő, zenére vágyó publikumnak. A Hangulatkoncertek sorozatában a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói mutatkoznak be hétről hétre, hogy tudásuk legjavát adva bizonyítsák tehetségüket és elhivatottságukat a nagyközönségnek.

Beethoven az I. Sándor orosz cárnak ajánlott op. 30-as hegedűszonátáit heiligenstadti nyaralása során komponálta 1802-ben. Ysaÿe-t Szigeti József Bach-játéka inspirálta arra, hogy 1923-ban megkomponálja saját hat szonátáját szólóhegedűre. Olyannyira nagy elődje hatása alá került, hogy II. szólószonátájának első tételében hangról hangra idézi az E-dúr partita prelúdiumát. Mind a négy tételben feltűnik a Dies irae dallama, amitől a mű még kontrasztosabbá válik. Poulenc 1943 tavaszán fejezte be Hegedűszonátájának (FP 119) komponálását, melyet a spanyol költő és drámaíró, Frederico García Lorca emlékére írt. Két gyors, eklektikus tétel közé egy szívszorító, megdermedt, lassú tétel ékelődik, melynél a kottában egy Lorca-idézet áll: “La guitare fait pleurer les songes.” A gitár megríkatja az álmokat.

Rendező: Müpa