Sárkányok, kígyók, bambuszfuvolák

A Müpa zenei kínálatában immár hagyományosnak tekinthető a holdújév alkalmából kínai művészek közreműködésével megrendezett hangverseny. Ezeken a koncerteken az ismert nyugati hangszerek mellett megszólalnak a tradicionális kínai instrumentumok is.

Megy a Sárkány, jön a Kígyó. A tradicionális kínai naptárban a holdújév a Gergely-naptár szerint számolva január 21. és február 20. közé esik, a február 4-hez legközelebbi újhold idejére. Ennek megfelelően hamarosan véget ér a Sárkány éve (egészen pontosan a Fa Sárkányé), hogy 2025. január 29-én átadja helyét a Kígyónak.

A kínai asztrológia 12 állatjegyet különböztet meg (Patkány, Bivaly, Tigris, Nyúl, Sárkány, Kígyó, Ló, Kecske, Majom, Kakas, Kutya, Disznó), az időt 60 éves ciklusokra osztják. A sárkány az 5 alapelem (fa, tűz, föld, fém, víz) közül 2024-ben a fához kapcsolódott, erejéhez, állhatatossághoz és más nemes tulajdonságaihoz így hozzáadódott a fa által szimbolizált stabilitás, kreativitás és hűség - a kínai hagyományok szerint ezek az erők hatottak a Fa Sárkány évében születettekre, illetve a világra és mindnyájunkra általában.

Őseink a jura kor hüllőinek vagy a jégkorszak mamutjainak gigantikus fosszíliáival találkozva emelhették be a mitológiába a sárkányokat, akik számtalan nép kultúrájában jelen vannak, ám míg Nyugaton alapvetően gonosz, negatív figurákkal, addig Keleten inkább nagylelkű és védelmező sárkányokkal találkozhatunk.

Nálunk az egyszerű legény a hétfejű fenevadat legyőzve nyeri el a királylány kezét és a fele királyságot, de a középkorban a címerpajzsokon és a zászlókon megjelenő sárkányábrázolásoktól remélték az ellenség elrettentését is. A kínai hagyományban a sárkányok többek között az emberek őrzőiként és segítőiként vannak jelen. A kínaiak hajdan a sárkánycsontoknak tekintett őskori leleteknek is mágikus erőt tulajdonítottak, amulettet, gyógyszert készítettek belőlük.

A nyugati kultúra egyes évszázadaiban a kígyónak sem volt jó PR-ja: az ármány jelképének tekintették (az első emberpárt is a kígyó térítette rossz útra), miközben a kínai tradícióban a szépség és a bölcsesség megtestesítője. Az asztrológiai hagyományok szerint a Kígyó éve küzdelmes, ám eredményes szokott lenni: miközben sokan változtatnak ilyenkor az életükön, a sikerhez hozzájárul a családok és a barátok összetartása. A Fa Kígyó ráadásul a szépség és a művészet iránti rajongást is kifejezi.

© Nagy Attila, Müpa

Ebben fontos szerep jut a zenének is, amelynek a kínaiak szintén mitikus eredetet tulajdonítanak. A mítoszok szerint az időszámításunk előtti 3. évezredben a legendás Sárga Császár, a civilizációalapító Huángdi elküldte tudós emberét, Ling Lunt a nyugati hegyek közé különleges bambuszcsövekért, hogy az azokból készült furulyával megidézzék a kínai főnixmadár, a csodás feng-huang hangját. Huángdi úgy vélte, ennek a hangnak a segítségével harmóniát teremthet birodalmában. A régészeti kutatások egy ezredévvel későbbre vonatkozóan már bizonyítják a kínai zene létét: a Shang-kori leletek között agyagedény-furulyákat, kő- és bronzharangokat találtak. A Csou-dinasztia idejéből már írásos feljegyzések is fennmaradtak a zenéről, amelyet a kínaiak évezredekkel ezelőtt is az ég és a föld harmóniája megnyilvánulásának tekintettek. Ehhez kapcsolódott a különféle hangmagasságok és hangszínek közötti matematikai összefüggések felfedezése is, amely lehetővé tette a zene tudományos vizsgálatát. Sőt, a hagyomány ugyancsak Ling Lunhoz kapcsolja az ősi kínai pentaton skála megalkotását is.

Kínában nem fémet vagy állati belet, hanem sodort selymet használtak a hangszerek húrjaihoz. A dobok fémből, többnyire bronzból, valamint bőrből, a fúvós hangszerek fából és bambusznádból készültek. A Han-dinasztia korában Kínát külkapcsolatai révén számos hatás érte, így a hangszerek között is megjelentek a közép-ázsiai eredetű hárfák és lantok, a tatárokkal való összetűzések nyomán pedig a trombiták. A mongol hódítást követően arcot öltött a kínai opera is, amely csírájában már korábban is létezett, a Jüan-dinasztia idején azonban már színpadképeket és táncot is alkalmaztak az előadások közben.

© Nagy Attila, Müpa

A holdújév alkalmából megrendezett hangversenyen megszólalnak tradicionális kínai instrumentumok is. Szerepet kap például a kínai négyhúros mandolin is, a körte alakú liu-csin, amely szóló- és zenekari játékra egyaránt alkalmas. Egykor fűzfából (liu) készült, manapság leginkább szantálfa az anyaga, az eredetileg kéthúros hangszert az 1970-es években modernizálták. Ugyancsak húros hangszer a nyugati lant keleti testvére, a pi-pá – elnevezése már az i. e. 3. századból származó leírásokban is szerepel, mai formáját (perzsa hatásra) a Tang-dinasztia korában nyerte el, a selyemhúrokat újabb gyakran nejlonhúrokra cserélik. Szintén középkori eredetű a kínai hegedű, az erhu, amelynek hangolófejét nemegyszer sárkányhoz hasonlatosra formázzák. De a hangverseny hallgatósága megismerheti a kínai bambuszfuvola, rajta keresztül pedig a mitikus madár, a feng-huang hangját is, közben közösen reménykedhetünk, hogy az utóbbi segít harmóniát teremteni ebben a zaklatott világban.

A cikk eredetileg a Müpa Magazin 2024/24-ös évadának 2. számában jelent meg.