Korszellem és korkülönbség – Jókai Mór botrányos szerelmi élete

Jókai Mórt születésétől haláláig erős személyiséggel és határozott elképzelésekkel rendelkező nők vették körül, akik jól kiegészítették – és rossznyelvek szerint nem ritkán ki is használták – a szerző visszahúzódó, csendes, nyugalomkereső személyiségét. Magánélete nem volt mentes a viharoktól, és ezek némelyike még halála után is tovább dúlt. De kik voltak ezek az akaraterős nők, akiknek alakja olykor Jókai műveiből is visszaköszön ránk?

Jókai Mór sikeres írónak számított, a magyar szerzők azon szerencsés, igen szűk körébe tartozott, akik műveikből már életükben is bőséges jövedelemre tettek szert. Ehhez persze az is kellett, hogy első felesége, a kor egyik legismertebb színésznője, Laborfalvi Róza fellépései és próbái mellett vezesse közös háztartásukat is, biztosítva Jókai számára az egész napos nyugodt munkához szükséges körülményeket. Sőt, a legenda szerint addig „nem engedte ki” dolgozószobájából, amíg a szerző nem végzett a neki kijelölt napi penzummal.

Kapcsolatuk kezdetét és házasságkötésüket ugyanakkor korántsem a családias idill jellemezte. 1848 elején ismerkedtek meg: az ekkor 24 éves Jókait barátai és családja egyként próbálta lebeszélni arról, hogy elmélyítse ismeretségét a nála hét évvel idősebb, ráadásul egy házasságon kívül született, törvénytelen gyermeket is nevelő színésznővel. Talán meglepő, de a kapcsolat egyik legvérmesebb, leghangosabb ellenzője Jókai legjobb barátja és kollégája, Petőfi Sándor volt. Bár gondolhatnánk, hogy a márciusi ifjak lánglelkű vezérének 1848 nyarán akár jobb dolga is akadhatott volna, minthogy baj- és pályatársa erkölcsi integritásáért aggódjon, úgy tűnik, az első számú márciusi ifjú a házasság ügyében nem volt annyira haladó szellemű, mint a nemzeti függetlenség és a szabadságjogok kérdésében.

A Jókai és Laborfalvi között kialakuló románc gondolata nemcsak az író legjobb barátját riasztotta, hanem édesanyját, Pulay Máriát is, aki a kapcsolat hírének hallatán sorban küldte rokonait Komáromból Pestre, hogy térítsék jobb belátásra tévelygő fiát. Miután mind kudarcot vallottak, maga kerekedett fel és látogatta meg Jókait. Hogy fia ilyen szégyenbe hozhatja a családot, felváltva szított benne haragot és keserítette el – felháborodására jellemző, hogy az ekkor 31 éves Laborfalvi Rózára csak „a vén személyként” hivatkozott. A szinte titokban megtartott esküvő után Petőfi minden kapcsolatot megszakított Jókaival, akárcsak édesanyja – bár utóbbi később megenyhült, miután Jókainak a szabadságharc leverését követően csak Laborfalvi Róza hathatós segítségével sikerült elkerülnie Haynau megtorló akcióit.

Jókai irodalmi sikereinek és vagyonának gyarapodásával egyre sűrűsödtek azok is, akik – általában anyagi – támogatás reményében felvették vele a kapcsolatot. Így ismerkedett meg 1870-ben egy hadiözveggyel, valamint az asszony tüdőbeteg lányával, az ekkor mindössze 18 éves Lukanics Ottiliával. Plátói szerelem szövődött közöttük, ám a lány mindössze egy év múlva meghalt, Jókai neki küldött leveleit pedig a gyászoló család segítőkészen visszaküldte az író címére. Jókai balszerencséjére a leveleket felesége vette át. Róza, miután elolvasta férjének a fiatal lányhoz írt leveleit, el akart válni, és csak Jókai hosszas bocsánatkérései, illetve a vonzalom tisztán plátói természetének bizonygatása hallatán enyhült meg.

Laborfalvi Róza 1886-ban halt meg, Jókai pedig a következő 11 évet özvegyként töltötte. Ezt követően kopogtatott be hozzá támogatás reményében egy fiatal színésznő, Nagy Bella. Amikor két évvel később, 1899-ben összeházasodtak, Bella még csak 20, Jókai pedig már 74 éves volt.

Bellával kötött kései, második házassága legalább annyi konfliktust okozott magánéletében, mint a fél évszázaddal korábbi első. Bellát és kapcsolatukat Jókai fogadott lánya, Laborfalvi Róza unokája, Jókai Róza ellenezte a legvehemensebben. Biztos volt benne, hogy az ifjú színésznő csak kihasználja az írót, és attól sem riadt vissza, hogy sajtóhadjáratot indítson ellene: megbízott egy újságírót, hogy írjon egy vitriolos hangvételű lejárató pamfletet, amely a legképtelenebb vádakat szórta Nagy Bellára – többek között azt, hogy éhezteti és bántalmazza idős férjét. Jókai 1904-ben meghalt, öröksége fölött pedig hosszú éveken át tartó pereskedés kezdődött a két nő között.

A Jókai Róza által megrendelt cikkben megfogalmazott hamis vádak erejét bizonyítja, hogy az 1930-as években mind hangosabbá váló antiszemita sajtó még több mint 30 évvel Jókai halála után is ezek alapján indított rágalomhadjáratot Nagy Bella ellen, aki a személyét ért támadások és az egyre nagyobb teret nyerő zsidóellenesség elől kénytelen volt testvéréhez menekülni Londonba, és többé nem is tért haza Magyarországra, 1947-ben az angol fővárosban érte a halál.

Hogy a Jókai körül felbukkanó karakteres nőalakok miként találtak utat a szerző gazdag prózavilágába, arról a Müpa Literárium Extra programsorozatának november 10-i állomásán tudhatnak meg többet azok, akik szeretnék felfedezni vagy újra felidézni a nagy mesemondó kevésbé ismert, ám nem kevésbé érdekfeszítő műveit, valamint botrányoktól sem mentes magánéletének legizgalmasabb aspektusait.