In memoriam Polgár László (1947–2010)

Kezdetben a Rigoletto Ceprano grófja, a Szöktetés Ozminja, Seneca Monteverdi Poppeájában, a Boccanegra Fiescója, az Inkvizítor majd Fülöp király a Don Carlosban, aztán Walter gróf a Luisa Millerben, lenyűgöző Sarastro, megnevettető Don Basilio, hátborzongató Sparafucile, feledhetetlen Gurnemanz és Marke király. Minden idők legjobbjának tartott Kékszakállú. Hans Hotternél is képzett hangjával és mély intellektusával egészen különleges kvalitású dalénekes – volt.

Az életének 64. évében még számos szerepre, fellépésre készülő Polgár László bársonyos, telt, zengő basszusát a világ minden táján elragadtatással üdvözölte a legnagyobb operaházak és hangversenytermek közönsége. Kutrucz Éva és Révhegyi Ferencné egykori tanítványa rendszeres vendége volt a milánói Scalának, a bécsi Staatsopernek, a londoni Covent Gardennek, a Salzburgi Ünnepi Játékoknak is. 1991-től a Zürichi Opera társulatának tagja volt, de a Magyar Állami Operaházban is gyakran fellépett. A Müpa-publikum is részesülhetett Polgár László hangjának varázsából, elbűvölő muzikalitásából. Tanított itthon és Zürichben is. A Kossuth-, Liszt- és Grammy-díjas basszuslegenda Zürichben hunyt el tegnap, szeptember 19-én délután és a Magyar Állami Operaház – Budapest saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

2010.09.20.