Ötödik részéhez érkezett a 2009-ben kezdődött, több éven átívelő, nagy sikerű sorozat: Mácsai Pál és Fassang László most a 20. század első felének meghökkentő amerikai orgonameséiből válogat. A zeneművekkel, hangszerekkel, zeneszerzőkkel, előadókkal kapcsolatos különös történeteket, anekdotákat, legendákat orgonatörténeti kuriózumok fűszerezik.
A kiindulópont ezúttal a moziorgona nevű hangszer, amely az 1920-as évek Amerikájában óriási népszerűségnek örvendett. A zongoristák kiválóan alkalmazhatták a némafilmek zenei aláfestéséhez, hiszen nemcsak sípjaival tudott rengeteg hangszínt elővarázsolni, hanem a beépített ütőhangszereknek köszönhetően is, így a telefoncsörgéstől a vonatfüttyig szinte mindent lehetett vele utánozni.
A Hammond-orgona feltalálójának élete több estére elegendő sztorit tartogat. Laurens Hammondról elmondható: csodálatos elme volt. Tizennégy évesen már automata sebességváltót tervezett, huszonnégy esztendősen a csendes rugós óra feltalálásával alapozta meg egzisztenciáját, később óragyárat alapított, a mozifilmeknél ismert 3D technológiát is kifejlesztette a maga eszközeivel, a második világháború alatt pedig számos találmánnyal segítette az amerikai hadsereget. Negyven éve bekövetkezett halálakor összesen több mint száz szabadalmat hagyott hátra. 1933-ban megvett egy használt zongorát, amelyet úgy szétszerelt, hogy csak a billentyűzet maradt érintetlen. Összeszerelte, és megszületett a Hammond-orgona, ami egyrészt olcsóbb alternatívát jelentett a templomi orgonák mellett a gazdasági világválság után, évtizedekkel később pedig új színekkel gazdagította a könnyűzenei palettát. Lesz tehát mit mesélni, lesz mit játszani, lesz mit hallgatni.

Rendező: Művészetek Palotája