Az ausztrál születésű Ben Frost ifjú kora ellenére a modern kísérleti és elektronikus zene egyik nagy újkori megfejtőjeként írja be magát a zenetörténetbe, neve nem véletlenül jelenik meg egyre több zenészinterjúban hivatkozási alapként, fontos inspirációként. A kétezres évek eleje óta Izlandon él és dolgozik, az ottani kortárs zenékre szakosodott Bedroom Community tagja, színházi és koncertszínpadokra alkalmazott élő produkciók szerzője és előadója, régi vágású kazetta-loopokkal éppúgy dolgozik, mint számítógéppel és egymásra rétegzett gitárhangokkal. Dolgozott Björktől kezdve Brian Enoig felsorolhatatlanul sok meghatározó művésszel. Frostot a lengyelországi Unsound Festival szervezői bízták meg egy különleges feladattal: hozzon létre egy színpadra alkalmazott darabot a klasszikus Solaris című műre, ami reflektál az eredeti Stanislaw Lem-regényre éppúgy, mint a belőle készült, kultikus Andrej Tarkovszkij-filmre. Ehhez a szervezők megszerezték számára a krakkói Sinfonietta Cracovia zenekart, Frost pedig hozta izlandi barátját, a szintén a Bedroom Community égisze alatt alkotó karmester/zeneszerző Daniel Bjarnasont. Mindketten épp kreativitásuk csúcsán járnak, Frost a By The Throat, Bjarnson pedig a Processions albumával van jelen a nemzetközi kortárs zenei életben.
A Solaris komplex mű, a frissen írt, bonyolult struktúrákat megjelenítő szoftver éppúgy főszereplője a mű megszólaltatásának, mint a 29 vonós hangszer, a zongora és a gitár, vizuális oldalát tekintve pedig azok a filmmanipulációk, melyeket az ambient zene megalkotója, a U2, valamint számos világhírű zenekar producere és a nem utolsósorban jelentős képzőművész, Brian Eno készített külön e projekt számára. .
A Solaris története arról szól, hogyan öltenek testet a legbelső, traumatikus fantáziák, Frost ezért mindig is elégedetlen volt a film eredeti zenéjével, túlzottan a sci-fi külsőségekre koncentrálónak tartotta, „ami nem vizsgálja kellőképpen a belsőt, az emberit”. Most itt a lehetőség életre kelteni a történetben rejlő valódi mélységeket. A második rész az első hallásra is könnyen befogadható, csodálatosan szép kortárs komolyzene világába vezet.

Támogató: Lengyel Intézet, Unsound, Fundjaca Tone

Rendező: Művészetek Palotája