A Makám együttes történetére épp olyan jellemző az önazonosság, mint az állandó megújulás, s mivel ez a történet harminc éve vette kezdetét, minden további nélkül hozzátehetjük: a magyarországi világzene egyik letéteményeséről, ha úgy tetszik, „keresztapjáról” beszélünk. Persze, a zenekart alapító Krulik Zoltán már korábban is meghatározó alakja volt az akkor még progresszív folknak nevezett irányzatnak, előbb a CSÖ, majd a Makám és Kolinda tagjaként - s ez korántsem pusztán múlt idejű adalék, hiszen e társaságok hatása mindmáig szembetűnő. A CSÖ már akkor is egy virtuális falu népzenéjét játszotta, amikor ez még eretnekségnek számított, a Makám és Kolinda pedig a vokális népzenét és az instrumentális etnodzsesszt forrasztotta egybe, addig elképzelhetetlen módon.
A hagyomány és a modernség, a kelet-európai, balkáni, ázsiai, közel-keleti és afrikai gyökerek összefonódása, az etnodzsessz és a kortárs repetitív zene, valamint az akusztikus és elektronikus hangzás fúziója a kilencvenes évek végéig olyan megkerülhetetlen albumokat eredményezett, mint a Közelítések, a DiverTimento és a Café Babel, ám aztán a Makám a vokális népzene felé fordult. Tette azt olyan ragyogó énekesnők társaságában, mint Lovász Irén, Bognár Szilvia, Palya Bea, Szalóki Ági és Lázár Erika, olyan tematikus „daloskönyveket” jelentetve meg, mint a SkanZen, az Anzix, a 9 colinda, a Szindbád és az Almanach, amelyekben a Krulik-szerzemények íze és súlya azonossá vált a feldolgozott archaikus népdalokéval. Az elmúlt öt évben újabb fordulatot vett a zenekar: újjászerveződött és megfiatalodott. Frissessége jócskán érződik Yanna Yova és Robinzon Kruzo című albumain is, immár olyan stílusok felé nyitva, mint a reggae, a blues, a pop és a rock.
Ennek a hihetetlenül gazdag életműnek minden oldalát képtelenség egyetlen koncerten megmutatni. A Makám is „csak” arra vállalkozik, hogy az utóbbi tizenöt év vokális slágereire fókuszál, maga köré gyűjtve azok nagyszerű előadóit. Na de épp erre vártunk.

Rendező: Művészetek Palotája