„Semmi sem inspirál jobban, mint nagyszerű kollégám, Subramaniam zeneisége. Minden alkalommal, ha őt hallgatom, magával ragad ez a csoda” - nyilatkozta egyszer egy nem kisebb személyiség, mint Yehudi Menuhin. Dr. Lakshminarayana Subramaniamot nevezik az indiai klasszikus zene Paganinijének és a hegedű indiai istenének is. Az bizonyos, hogy személyiségében egy indiai muzsikus elmélyültsége és a nyugati világ sztárjainak vonzereje egyesül. Rendkívüli népszerűsége alighanem sokoldalúságának és nyitottságának köszönhető, annak, hogy gyökereit el nem engedve az európai zenei hagyományban is meg tudott kapaszkodni, s így alkotott olyan egyedi zenei világot, ami a Föld minden táján megszólítja a hallgatókat.
Subramaniam az évek alatt rendkívül széles, stilárisan is sokrétű repertoárt épített fel. Játszott zenekarral és nélküle, írt filmzenét - Bertolucci A kis buddha filmjének szólistája volt -, és a legnevesebb muzsikusokkal állt össze, lett légyen szó európai klasszikus zenéről, dzsesszről, távol-keleti muzsikáról, vagy éppen a dél-indiai karnatak zenéről, amelyben első mestere az édesapja volt. A hegedűvirtuóz többek között olyan nagyságokkal játszott együtt, mint Yehudi Menuhin, Stéphane Grappelli, Jean-Pierre Rampal, Herbie Hancock, Stanley Clarke, George Duke, Al Jarreau és Jean Luc Ponty. Zeneszerzői munkásságának mérföldkövét jelenti a mikrohangközökkel is játszó Hegedű-fuvola kettősverseny, a Bach és a barokk zene előtt tisztelgő Tavasz rapszódia, valamint a védikus énekekre írt Fantázia, amelyet a New York-i Filharmonikus Zenekar mutatott be Zubin Mehta vezényletével.

Rendező: Művészetek Palotája