A Diótörő című balett ötlete a cári színház egykori igazgatójától származott, aki E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséje alapján olyan mesebalettet akart színpadon látni, amely minden addigit felülmúl, mind hangzásában, mind pedig látványában. A muzsika megkomponálására Csajkovszkijt kérte fel. A Hattyúk tava és a Csipkerózsika után harmadik, egyben utolsó balettje is nagy sikert hozott a szerzőnek. A Diótörő zenéjéből előbb a hattételes szvitet mutatták be 1892. márciusában, majd ugyanazon év decemberében a pompásan kiállított színpadi művet is. A Diótörő a balettirodalom leggyakrabban játszott darabja lett.
Karácsony este a család együtt díszíti a szalonban felállított hatalmas fenyőfát. Sorra érkeznek a vendégek, megkezdődik az ajándékok átadása. Rengeteg kedves játék, mesefigura, báb van a fa alatt. A gyerekek keresztapja, Drosselmeyer egy diótörő bábot ajándékoz Marikának. A kislány az este izgalmai után új játékával tér aludni. Álmában megelevenednek a nemrég átélt események képei, a bábok, játékok életre kelnek, a szobát egerek népesítik be, és fosztogatni kezdik a fát. Megindul a kalandok sorozata. Később Diótörő herceg boldogan köszönti a szépséges leányzóvá serdült Marikát - Mária hercegnőt. A történetben a kislány hol félelmetes, hol csodálatos álmai jelennek meg.

Támogatók: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szegedi Nemzeti Színház, NKA, Emberi Erőforrás Minisztérium, Novotel Hotel - Szeged, CE Glass Company, Kortárs Balettért Alapítvány.

Médiatámogatók: Rádió88, Délmagyarország, Mediamotion Kft., Marie Claire, Színházi Portál, Fidelio, Kultura.hu, Táncélet.hu

Rendező: Nemzeti Táncszínház