„Az 1841-ben bemutatott Giselle talán az egyetlen romantikus balett, amelyet a világ minden jelentős balettszínpadán még ma is játszanak. Témája egy német mondából származik: a villik esküvőjük előtt meghalt menyasszonyok, akik nem tudnak megnyugodni, amíg nem táncolják el az el nem táncolt táncaikat. Éjfélkor kikelnek sírjukból és kísértetként lebegnek a hold sütötte völgyekben, útkereszteződéseknél várnak a fiatalemberekre, és jaj annak, akit sikerül táncba csalniuk, azt irgalmatlanul halálra táncoltatják!
Mai szemmel nézve a történetet akár Stephen King is írhatta volna.
Ennek az a magyarázata, hogy az akkori kor polgársága hasonlóan érzett, mint a mai színházba járó közönség. Az emberek a pénzhajhászás hétköznapjaiból olyasmi után vágyódtak, amit a vallás és a felvilágosodás egyaránt megvetett és elfojtott: a babonák és varázslatok tündérvilágába. „Ami titokzatos és távoli, földöntúli, mindaz intim és termékeny viszonyba került a balettel” - mondta Théophile Gautier. Az ég, föld, tűz, víz titokzatos lényei, a földalatti gnómok, koboldok, levegő-tündérek, lidércek, tüzes szalamandrák, folyók sellői, a sötétség gonosz boszorkányai, denevérszárnyú varázslói, démonjai, akik csak éjszaka vagy a holtországbéli holdszférában élnek és végzetes lidércfényükkel csalogatják az embert, mind megelevenítésre vártak és várnak a balettszínpadon.
A Giselle a pécsi balettszínpadon természetesen a huszonegyedik század emberét fogja megszólítani. Adam zenéje a mai hangzásvilág követelményeinek megfelelően fog megszólalni Riederauer Richárd átiratában. És a történet a mai kor emberéhez kerül majd közel, aki szintén valami másra vágyik a színházban a pénzhajhászás hétköznapjaiból.”
Böhm György, dramaturg

Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Rendező: Nemzeti Táncszínház

Rendező: