A Winterreise tizenkét táncos számára írt balett, amely nagy hangsúlyt fektet a Wilhelm Müller versei által megidézett képekre, a dalciklus által közvetített érzelmekre. A koreográfia az öngyilkosság központi gondolata köré épül, amely nagyon lassan bontakozik ki. Egy ember, aki meg akar halni, utazásra indul: minden, amit lát, minden, amivel találkozik, az elvesztett szerelmet juttatja eszébe, sorsa elkerülhetetlenné válik. A magányos utazót azonban nem egyetlen táncos formálja meg: valójában a szólók és duettek a személyiség állandó változását és másokhoz fűződő különböző viszonyait mutatják meg, az előadók értelmezésében.
Angelin Preljocaj szerint „azok a projektek, amelyeket kamarazenére hoz létre az ember, szerkezetük révén olyanok, mintha bennük a zenészek, a táncosok és a közönség cinkostársak lennének, mint egy varázs-háromszög. Sokkal inkább, mint amikor nagy zenekarral dolgozunk. Ez az egyik oka annak, hogy a Winterreisét választottam: Schubert huszonnégy dala intim légkört teremt, amelyet szeretnék megosztani ezen a téli utazáson, amely valójában az egész élet útja. Olyannak képzelem el, mint egy téli kertet, egy helyet, ahol jelen van a tél, de a többi évszak is előrevetítődik. Az élet kísérleti laboratóriuma”.

Rendező: Nemzeti Táncszínház