A Művészetek Palotájában már a hivatalos megnyitást megelőző időszakban, 2005 januárja és márciusa között, az úgynevezett próbaüzem alatt is szinte naponta léptek fel magyar szimfonikus zenekarok, amelyek így mintegy összképet adtak az ország zenekari életéről. Ennek a „spontán” kialakult összefoglaló áttekintésnek a kedvező tapasztalatai nyomán született meg az eseménysor megismétlésének a gondolata, immár tervszerű tudatossággal, egyszersmind a hagyományteremtés szándékával.
Így jött létre 2006-ban a Symphonia Hungarorum - Magyar Szimfonikus Körkép hangversenysorozat, amelynek koncertjein 2007-ben tizenöt magyar szimfonikus együttes képviselteti magát. A részt vevő zenekarok - amint az tavaly is volt - műsorukat szabadon szerkeszthették meg, az egyetlen kérés az volt hozzájuk, hogy minden hangversenyen legalább egy 20. vagy 21. századi magyar zenemű is hangozzék el.

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara több mint másfél évszázados múltra tekint vissza. Közel kilencven éven át működött Magyarország egyetlen hivatásos zenekaraként, s így példaként állhatott a később alapított zenekarok előtt. Az együttest ezen a koncerten a 2002. évi Budapesti Nemzetközi Karmesterverseny győztese vezényli.
Beethoven öt zongoraversenye közül az utolsót 1809-ben fejezte be. Lassú tétele a zeneszerző talán leginkább szimfonikus versenyműve, legerőteljesebb, legfenségesebb alkotásainak egyike. Szólistája, Ránki Dezső korunk legnagyobb zongoraművészei közé tartozik, s minden egyes fellépése a zeneélet ünnepét jelenti.
Petrovics Emil kilenc kantátája közül elsőt - Egyedül az erdőben címmel - Mihai Eminescu román költő verseire, zeneakadémiai diplomamunkájaként komponálta 1956-ban. A szoprán szólót éneklő Fodor Beatrix a fiatal énekes generáció kiemelkedő tehetsége.
Szergej Rahmanyinov alkotásai közül az utolsó nagyszabású kompozíció, a Szimfonikus táncok 1940-ben készült. Ajánlása Ormándy Jenőnek és a Philadelphiai Zenekarnak szól, különlegessége pedig a zenekari hangszerek közé választott altszaxofon.

Rendező: